mítosz

Tell Vilmos – Svájc nemzeti hőse

A világszerte ismert Tell Vilmos Svájc leghíresebb „szülötte”. Hőstetteit szobrok, színdarabok és operák hirdetik, történelmi hitelessége azonban már régen megdőlt, emiatt felmerül a kérdés, hogyan válhatott éppen ő Svájc nemzeti hősévé.

Az erényöv titkos története – avagy kiállítás egy tárgyról, ami nincs

Alighanem mindenki találkozott már a közhellyé szilárdult képzettel: a bátor lovag, legyőzvén ellenségeit, a karjába omlott úrnőt gyengéden az ágyra fekteti, majd miután megszabadítja ruháitól, kulcsát a nő erényét őrizni hivatott erényöv lakatjába helyezi. Avagy éppen az ellenkezője: a felizgatott férfi döbbenten áll a leküzdhetetlennek tűnő akadály előtt, mely gátját képezi a szerelem beteljesülésének. Az erényövről, e sokak fantáziáját élénken megmozgató tárgyról körülbelül hasonló képzetek élnek a legtöbb emberben.

Egy mítosz nyomában – A sosemvolt nándorfehérvári hős, Dugovics Titusz

Dugovics Titusz neve hallatán szinte mindenkinek Wagner Sándor festménye ugrik be, aki 21 évesen, első nagy műveként festette meg az önfeláldozó vitéz alakját a korszak történelmi-romantikus stílusában (a háttérben a megtépett, de mégis magasba tartott magyar trikolór nem kevés áthallást is mutatott a festő jelenkorára vonatkozóan). De hogyan jutottunk el odáig, hogy ez a festmény, és maga „Dugovics Titusz” az 1456. évi nándorfehérvári diadal egyik fő jelképévé váljon?

„Áruló! … Soha!” Móricz Zsigmond és Görgey Artúr

Görgey Artúr áruló-mítosza nemcsak a generációkat átívelő Kossuth-kultusz meghatározó eleme volt, de a modernkori magyar irodalom nagyjait is gyakran megihlette. Móricz Zsigmond írófejedelmünk a Nyugat hasábjain 1930-ban megjelent Görgey Artúr című cikkében az akkor már lassan másfél évtizede elhunyt tábornok emlékét idézte fel, s mutatott rá az általa a magyar történelem legkiválóbb katonai vezérei között számon tartott Görgey kétségkívül méltatlan helyzetére a magyar emlékezetben.