katolikus

A brazil kultúra afrikai gyökerei

A modernkori rabszolgaság kutatása és beillesztése egy-egy gyarmatosító nemzet történelemoktatásába gyakran gerjeszt vitákat. Brazília – mint Portugália egykori legnagyobb gyarmata – számára a rabszolgakereskedelem megindulása és fokozódása több következménnyel járt együtt. A 16. század közepétől 1888-ig mintegy 4,9 millió fekete rabszolgát szállítottak Afrikából a dél-amerikai portugál kolóniára. A rabszolgamunkára épülő gyarmati gazdaság elsősorban a cukornádültetvényeken jelent meg, de az arany és gyémánt késő 17. századi felfedezésével és a kávéfogyasztás 19. századi általános elterjedésével a rabszolgaigény tovább nőtt, így a rabszolga-kereskedelem tartósan jövedelmező és törvényes maradt.

„Nektek saját magamat adom.” – Karácsony a Szívgárdában

A karácsony megünneplése nem csak felekezeti, társadalmi és regionális törésvonalak mentén térhetett el, hanem aktuális társadalmi törekvések, közösségi célok is kifejeződhettek általa. Ennek egyik jó példája a katolikus reneszánsz keretében az első világháború utáni társadalmi valóságra reflektáló Szívgárda karácsonya.

A hallgatás egyháza és a pápai diplomácia 1945–1965 – Nemzetközi konferencia Velencében

Közép-Európa 20. századi története bővelkedett olyan eseményekben, amelyek máig feldolgozatlan sokként vannak jelen a történelmi emlékezetben. Ezek egyike a szovjet típusú berendezkedés térnyerése a régióban, ami a hétköznapi – társadalmi, gazdasági és vallási – életre egyaránt rányomta a bélyegét az 1945 és 1990 közötti időszakban. A legsúlyosabb csapásokat talán a kommunista rezsimek elsőszámú ellenségét jelentő katolikus egyháznak kellett elszenvednie, így aligha meglepő, hogy az utóbbi évtizedek során fokozott érdeklődés kíséri a szóban forgó esztendők egyháztörténetét.

A húsvéti felkelés

Az újkori ír történelem egyik legmeghatározóbb eseményére 1916 áprilisában, Húsvét hétfőjén került sor. A Nagy Háborút közvetlenül nem befolyásoló, lokális jellege ellenére a húsvéti felkelés a brit intézkedések következtében akaratlanul is olyan folyamatok elindítójává vált, amelyek az Egyesült Királyság politikai szerkezetére napjainkban is hatással vannak.

„Inkább látnálak titeket holtan, mint az új szektához csatlakozva.” – II. Ferdinánd és a vallási intolerancia

A 16. századra amúgy is egyre kiterjedtebb háborúkat újabb dimenzióval gyarapította a reformáció szellemi vívmányainak fokozatos elterjedése. Az európai államok között immár nem csupán a hagyományosnak mondható dinasztikus ellentétek álltak, hanem mindennek újabb színezetet adott a vallási megosztottság. Ennek folytán egyfajta „transznacionális küzdelem” vette kezdetét, ám ekkor még nacionalizmusról nem beszélhetünk - a harmincéves háború egyfelől a vallás köntösében jelent meg, másfelől kirobbantó oka valóban az volt, még ha később természetesen számos más motiváció és nagyhatalmi érdek is előtérbe került.

A lepantói tengeri csata és ünnepe

Nagy Szulejmán szultán csaknem öt évtizedes uralma alatt az Oszmán Birodalom hatalma csúcsára jutott. A balkáni török jelenlét állandósult, de a Magyar Királyságból kihasított területek révén a birodalom határa Közép-Európába is beékelődött. Ekkorra Szulejmán hadai már birtokba vették Észak-Afrikát és a teljes Közel-Keletet is, az oszmán hadiflotta pedig nemcsak, a Földközi-tenger keleti medencéjét, de a Vörös-tengert és a Perzsa-öbölt is ellenőrzés alatt tartotta.