I. Sándor

A zsidóság helyzete a cári Oroszországban – II. rész

A zsidókkal szembeni orosz magatartás meghatározó mértékben akkor változott meg, amikor 1881 márciusában a Narodnaja Volja tagjai meggyilkolták II. Sándor cárt, és III. Sándor került a trónra. Szliozberg megemlíti, hogy a merényletre Purim ünnepének előestéjén került sor, ami egyáltalán nem volt biztató a zsidóság jövőbeli kilátásait nézve.

A zsidóság helyzete a cári Oroszországban – I. rész

A 19. században az európai nagyhatalmak ─ köztük a cári Oroszország ─ egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a Közel-Kelet térsége iránt, amely területének releváns része ekkor még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt. Az úgynevezett keleti kérdés lényege az volt, Rostoványi Zsolt megfogalmazásával élve, hogy Oroszország meg tudja-e szerezni az ellenőrzést a hanyatló Oszmán Birodalom ─ I. Miklós cár szavait idézve Európa beteg embere ─ európai területei felett, vagy a többi nagyhatalom meg tudja akadályozni ebben.

Adalékok az Usztasa Mozgalom magyar–olasz támogatásához

Az Ante Pavelić vezetésével és Benito Mussolini olasz miniszterelnök (1922–1943) hathatós támogatásával 1929-ben alapított Usztasa Mozgalom – Ustaša Hrvatska Revolucionarna Organizacija, magyarul Horvát Felkelők Forradalmi Szervezete – és annak tevékenysége mindmáig élénken foglalkoztatja a horvát társadalmat. Ezt a Campus Mundi támogatásával Zágrábban töltött kéthetes tanulmányút alkalmával személyesen is megtapasztalhattam, amikor a témával kapcsolatban végeztem kutatást a horvát fővárosban. Írásomban – újabb információkkal egészítve ki korábbi cikkemet (Marseille-t látni és meghalni: Adalékok a marseille-i merénylethez) – főként az Usztasa Magyarországgal, Olaszországgal és a katolikus egyházzal való kapcsolataihoz kívánok adalékokat szolgáltatni a zágrábi források alapján.

Marseille-t látni és meghalni: Adalékok a marseille-i merénylethez

1934. október 9-én, marseille-i látogatása alkalmával a Karađorđević-házból származó jugoszláv király, I. Sándor merénylet áldozata lett. A vele egy autóban utazó francia külügyminiszter, Louis Barthou szintén életét vesztette a támadásban. A gyilkosságot egy hét főből – hat férfiból és egy nőből – álló terrorista csoport követte el. Két nappal az eset után a jugoszláv sajtóorgánumok egyöntetűen Olaszországot gyanúsították a bűntény elkövetésének megszervezésével, ami rendkívül kellemetlenül érintette az olasz államot, annál is inkább, mert ez idő tájt Olaszország éppen Franciaországgal és a kisantant-államokkal kívánt konszolidált viszonyt kialakítani.