„A szép akasztott” – id. Andrássy Gyula élete

Gróf Andrássy Gyula régi magyar arisztokrata család sarja, a 19. századi magyar történelem meghatározó alakja. Élete regényes, de mégis valóságos. Nemzetéhez, még ha kompromisszumot kötött is, haláláig hű maradt. Éppen 150 esztendeje annak, hogy Ferenc József a dualizmus első magyar miniszterelnökévé nevezték ki.

„Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsessége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztillált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.” (Mikszáth Kálmán jellemzése Andrássyról, Vasárnapi Újság 1906. )

Tevékeny élet

Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (1823–1890), az 1867-es kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök és honvédelmi miniszter nem túlzottan hosszú, de igen tartalmas életet élt. Jogi tanulmányait követően bekapcsolódott Zemplén megye politikai életébe, 1845-ben táblabírává, 1847-ben vármegyei követté választották. Politikai eszmerendszerét nagymértékben befolyásolta Széchenyi István politikai irányvonala. Később már Széchenyi is felfigyelt rá, s egyenesen a leendő nádort vélte látni Andrássyban.

Időközben megérkezett Pozsonyba a februári párizsi forradalom híre, Kossuth és hívei egyre aktívabbá váltak. Andrássy Gyula ekkor már nyíltan Széchenyi mérsékeltebb politikáját követte, azonban a radikálisabb Kossuth felirati javaslata győzött, hiszen időközben, 1848. március 13-án, Bécsben kitört a forradalom. Andrássy Gyula tagja lett annak a delegációnak, amely 1848. március 15-én Pozsonyból Bécsbe utazott. Közel egy hónap múlva Andrássy Zemplén megye főispánja lett, majd később a felsőház ideiglenes jegyzője, egészen 1849. október 9-ig.


Andrássy Gyula. Kép forrása: Wikipedia

A szabadságharcba is igen hamar bekapcsolódott: szeptember 27-én már Móga János altábornagy velencei táborában találjuk, a két nappal később kezdődő pákozdi csatában is részt vett. A katonapolitikai helyzet változásával egyidőben, 1848. október 9-én Andrássy Gyulát őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Részt vett a sikertelen schwechati csatában. 1848. november 11-én azonban lemondott és az Országos Honvédelmi Bizottmány bízta meg ún. vizsgálóbizottsági feladatokkal. A szabadságharc vége felé, 1849. április 6-án újból csatlakozott a harcoló alakulatokhoz. Harcolt az isaszegi, a nagysallói csatában, majd Komárom várának felmentésénél. Pest-Buda visszafoglalásában is szerepet vállalt. Végül nagy fordulat állt be, a jó diplomáciai érzékkel megáldott, a külföld számára is elfogadható magyar arisztokratát 1849. május 19-én isztambuli diplomáciai megbízatásra terjesztették elő.

A török fővárosba 1849. június 24-ére érkezett meg. Fő feladata a török kormány meggyőzése volt arról, hogy járjon közben a románoknál az osztrák császári csapatok lefegyverzése ügyében. A nagypolitikai egyensúly fenntartása azonban ekkor is fontosnak bizonyult. A törökök az angolok támogatása nélkül, félve az oroszoktól, nem mertek lépni. A szabadságharc hamarosan véget ért. Andrássy annyit tudott elérni a törököknél, hogy a magyar emigránsokat nem szolgáltatták ki az osztrákoknak. Andrássy nem maradt török földön, 1849 novemberében Párizsba távozott. Távollétében, 1851. szeptember 21-én, in effigie (képmásában) felakasztották.

Aktív tagja lett a magyar emigrációnak, diplomáciai kapcsolatait tovább építette (pl. Jérôme Napoléon herceggel) és katonai tanulmányokat folytatott. Nagyon sok emigráns csak 1867 táján merészkedett haza, de Andrássy már 1858-ban hazatért 1856-ban Párizsban elvette feleségül Kendeffy Katinkát (1830–1896). A remek retorikai érzékkel és csinos külsővel megáldott Andrássy és a szintén ünnepelt szépségnek számító Katinka szerelmi házasságot kötött. Az amnesztiát végül Andrássy anyja, gróf Szapáry Etelka érte el. A házaspárnak három gyermeke született, Tivadar (1855–1905), Gyula (1860–1929) és Ilona (1858–1952).

Hazatérte után Deák Ferenc köréhez csatlakozott, rész vett az 1861-es és 1865-ös országgyűléseken és nagy szerepet vállalt a kiegyezés létrejöttében. Andrássy Gyula, miután Sátoraljaújhelyen 1865-ben ismét képviselőnek választották, 1865. december 20. és 1866. április 16-a között a képviselőház alelnöke lett. Ezt követően a törvényhozás első alelnöke lett, mely tisztségét 1867. április 16-ig töltötte be.

1865-ben Deák Ferenc megjelentette híres Húsvéti cikkét, az ezt követő, kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője maga Andrássy lett. Amikor a bécsi udvar elfogadta a feltételeket, Ferenc József Deák javaslatára Andrássyt nevezte ki az új magyar kormány miniszterelnökévé. Mindegyik politikai oldal elfogadta Andrássy személyét. Ferenc József 1867. február 17-én miniszterelnökké nevezte ki, 1867. február 20-án már le is tette a hivatali esküt.


Andrássy Gyula kormánya megalakulásakor (1867. február 17.) Felül középen: Andrássy Gyula miniszterelnök ; felső sor balról: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter ; alsó sor balról: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Festetics György király személye körüli miniszter, Gorove István földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter (Barabás Miklós kőrajza). Forrás: Wikipedia

1867. június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, és a szertartáson a nádort Andrássy már miniszterelnökként képviselte. A koronázáskor a nádor és az esztergomi érsek helyezte a koronát a király fejére. Történelmi jelentőségű eseménynek számított, hogy a szép akasztott férfi a magyar szabadságharc leverőjét, az osztrák császárt koronázta meg.

A dualizmus kori pártstruktúrát a közjogi kérdés, azaz a kiegyezéshez való viszony határozta meg. Az 1906 és 1909 közötti éveket kivéve, a kiegyezéses rendszert mereven ortodox módon védelmező párt viselte a kormányfelelősséget: Deák-párt, Szabadelvű Párt, majd kisebb szünet után 1910-től Nemzeti Munkapárt néven. A legkövetkezetesebb ellenzéke így a kiegyezésnek is legkövetkezetesebb ellenfele lett: Szélbal vagy Szélsőbal, 1848-as Párt, Függetlenségi és 48-as Párt néven. Mivel ezen utóbbi pártalakulatok mindvégig visszautasították az 1867. évi XII. törvénycikkely adta kiegyezéses kereteket, ezért kormánypozícióba nem is kerülhettek. Ezáltal a klasszikusan nyugaton működő politikai váltógazdálkodás hazánkban ebben az időszakban nem jöhetett létre.

Andrássy 1867. február 17-től 1871. november 14-ig miniszterelnök és egyben hadügyminiszter is lett. A dualista rendszer egyik élharcosává és védelmezőjévé vált, mind belpolitikai, mind külpolitikai téren. Nagy harcot folytatott a trialisták ellen. Belpolitikai téren a modern polgári Magyarország megszületéséről beszélhetünk miniszterelnöksége idején: Eötvös József megalkotta az akkor modernnek számító nemzetiségi törvényt, megszületett a véderőtörvény, életre hívták a korlátozott önállóságú honvédséget, 1868-ban megtörtént a horvát-magyar kiegyezés, a pénzügyek ellenőrzésére felállították az Állami Számvevőszéket. Miniszterelnöksége idején alapozták meg a modern polgári államrendszert, polgári törvénykezési rendtartás született és bevezették a kötelező elemi oktatást is, valamint kettéválasztották a közigazgatást és az igazságszolgáltatást.

1871 novemberében már a Monarchia közös külügyminisztere lett. Külpolitikájában kiegyensúlyozott irányvonalat követett: mindvégig oroszellenes és németbarát politikát folytatott. 1878-ban, a berlini kongresszuson eldőlt: a Monarchia okkupálja Bosznia-Hercegovinát. Andrássy ezután a politikai támadások kereszttűzébe került, 1879. október 7-én még aláírta a kettős szövetségi szerződést Németországgal, majd egy nap múlva lemondott tisztségéről. A miniszteri posztról távozott, de továbbra is megmaradt országgyűlési képviselőnek. Utolsó beszédét 1889-ben tartotta. Élete végéig hű maradt a dualista politikai rendszerhez.


Andrássy Gyula. Az MNL Országos Levéltára HU_MNL_OL_P_0240_1_r_36_No_029_r. jelzetű képének szerkesztett változata.

Visszavonult, de továbbra is aktívan élt. Igen büszke volt katonai címeire (1871-től magyar királyi honvéd ezredes, 1872-től tábornok, 1878-tól altábornagy, 1889-től szolgálaton kívüli lovassági tábornok) és kitüntetéseire (az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István-rend nagykeresztese). Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Meglehetősen nyitott maradt a korszak írói és művészei előtt. Fiatalkorában sokat rajzolt, ez a későbbiekben művészetpártoló tevékenységében éledt újjá. A Fővárosi Közmunkák tanácsa elnökeként egyik megálmodója volt a modern főváros arculatának. Saját kastélyait is ő maga tervezte meg: a Loire-menti kastélyok mintájára építtette meg a – 365 ablakkal, 52 szobával, 12 toronnyal és 4 bejárattal – tiszadobi kastélyt, ezzel egyidőben az 1870-es évek végére alakíttatta át a tőketerebesi kastályt, historizáló stílusban. Az erdélyi Hesdáti-havasokban található dobrini kastélya 1882-re készült el. Pesten (József tér 8.) egy palotát tartott fent, Budán pedig két rezidenciája volt, a Fő utcában.

Portréját megfestette Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Horowitz Viktor és Franz von Lenbach is. Lenbach Kendeffy Katinkát is megörökítette, de róla Than Mór is készített arcképet. Idősebb Andrássy Gyula, gyűjteményében ott volt Rembrandt monogramos önarcképe, 1630-ból, valamint 1869-ben megvette az akkor még kevésbé ismert Munkácsy, Itatónál című képét. A 19. század egyik nagyon tehetséges állatfestőjét, Pállik Bélát is felkarolta, aki a későbbiekben az egész Andrássy-családot megörökítette.

Miután visszavonult a politikától, szívesen tartózkodott az Opatijához közeli Voloskoban lévő villájában. 66 éves korában itt is hunyt el 1890. február 18-án. Emlékét a villa kőfalán latin nyelvű márványtábla őrzi. A Magyar Tudományos Akadémia épületében ravatalozták fel. Egy egész nemzet gyászolta. Hamvait Tőketerebesen helyezték örök nyugalomra. Halálának másnapján, Tisza Kálmán miniszterelnök Andrássy-emlékmű előterjesztésére tett javaslatot. Lovasszobrát hamarosan, 1906-ban avatták fel a Parlament előtt. Az ünnepségen, a közös miniszterekkel együtt Ferenc József is jelen volt. Ünnepi beszédet Széll Kálmán miniszterelnök mondott, majd a király emlékezett meg nagy elismeréssel az elhunytról:

„… e kiváló férfiút, aki úgy Magyarország politikai életének, valamint a monarchia külügyi politikájának ma fennálló új alapját megteremtette, a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni.

Zala György szobrász és Foerk Ernő építész alkotása a második világháborúban megrongálódott, a szobrot eltávolították, egyes feltételezések szerint a Sztálin szoborba olvasztották. A Kossuth tér rekonstrukciója során az alkotást eredeti formájában és helyén állították fel, melyet 2016. szeptember 13-án avattak fel.


Andrássy Gyula egykori és mai szobra. Képek forrása: Wikipedia

Andrássy síremléke a felvidéki tőketerebesi kastély parkjában látható. A tőketerebesi mauzóleum szarkofágját és a mellette lévő női alakot – az elhunyt lányát, gr. Batthyány Lajosné Andrássy Ilonát mintázva meg – Zala György készítette.

Budapest legszebb sugárútját is róla nevezték el, bár ahogy szobrát 1945-ben eltűntették a Kossuth térről, úgy a sugárutat is átnevezték Sztálin, majd Népköztársaság útjára. Nevét viseli egyebek között a budapesti Andrássy Gyula német nyelvű intézmény, amely az első Németországon kívüli német intézményi akkreditációval rendelkező egyetem.

A Sissi-Andrássy rejtély

Nemcsak a műkedvelőket, hanem a történészeket is igencsak foglalkoztatta Andrássy Gyula és Erzsébet királyné kapcsolata, amely valószínűleg mindvégig beteljesületlen maradt. Először 1866 januárjában találkoztak. A hivatalos magyar küldöttség tagja, Andrássy és Erzsébet ekkor hosszasan beszélgettek, mégpedig magyarul. Később Budán is találkoztak, egy udvari bálon, ahol folytatódott kettőjük eszmecseréje, amire már a jelenlévők is felfigyeltek. Majd jött az 1866-as budai beszélgetésük, a zugligeti Kochmeister villában. Erzsébet ide menekült gyermekeivel, a porosz csapatok elől. Sokan úgy vélték, a villában szerelmi légyottokat tartottak, de ez a feltételezés később megdőlt. Annyi viszont biztos, hogy ebben az időszakban titkos – elsősorban politikai tartalmú – leveleket váltottak. Sokan azt pletykálták, hogy az 1868-ban született Mária Valéria apja nem más, mint Andrássy Gyula. Azonban szinte biztos, hogy Erzsébet és Andrássy kettesben nem is töltöttek időt. Kapcsolatuk a kölcsönös tiszteleten, nem pedig a testi szerelmen alapult. Andrássy haláláig Sissi egyik legjobb barátja maradt. Gróf Ferenczy Idán, Erzsébet magyar társalkodónőjén keresztül folytattak levelezést, elsősorban a magyar politikai útjairól, alternatíváiról. Az tény viszont, hogy gróf Andrássy Gyula valóban nehezen állt ellen a női nemnek. Úgy tartották, hogy Jókai Róza (a későbbi Feszty Árpádné) is az ő gyermeke volt.

Az utódok

Az utódok és a család sorsa nagyon érdekesen és sokszínűen alakult. Andrássy Tivadar örökölte meg édesapja után a tőketerebesi birtokot és a tiszadobi kastélyt. A szintén szépségéről híres gróf Zichy Eleonórával kötött házasságából négy lánygyermeke – Ilona, Borbála, Katalin, Klára – született. Zichy Eleonóráról kevésbé ismert és meglepő tény, hogy a „Krasznahorka büszke vára, ráborult az éjszakára” című dal szövegét – a korábbi feltételezésekkel ellentétben, miszerint az kuruc nóta lenne – ő írta.

Tivadar korán, 1905-ben elhunyt, ezért ifjabb Andrássy Gyula – azaz ahogy Andrássy Katinka hivatkozik rá memoárjában: Duci bácsi – vette el Zichy Eleonórát, a négy gyermeket is ő nevelte fel. Ifjabb Andrássy Gyula szintén a politikai pályát választotta: a nemzeti liberális eszme híveként 1906 és 1910 között belügyminiszter, a háború végén külügyminiszter lett. Apjához hasonlóan pályája a külügy terén vette kezdetét: 1883-ban a konstantinápolyi követségen fogalmazó-helyettesként, majd 1884-ben Berlinben követségi attaséként dolgozott. Ifjabb Andrássy Gyula 1929-ben hunyt el, nevelt gyermekei közül Katalin vált a legismertebbé. Károlyi Mihállyal kötött házassága miatt, „vörös grófné” állandó jelzővel írta be magát a magyar történelembe. Andrássy Ilona gróf Esterházy Pál felesége lett, férje első világháborús távolléte során naplót vezetett, amely később a dénesfai Cziráky-kastély egyik elfalazott rejtekhelyéről került elő. Második férje, Cziráky József halála után Kanadába emigrált, 1967-ben hunyt el. Testvére Borbála, szintén naplót vezetett. Ő Pallavicini György feleségeként a kitelepítés előtt elégette memoárját, de a besenyszögi kitelepítés éveiben készült jegyzetei és 1956-os írásai megmaradtak az utókor számára. A forradalom bukása után Bécsben élt, majd Olaszországban, végül Montrealban halt meg, 1968-ban. Klára (Kája) – a „rózsaszín hercegnő” – testvérük sorsa kevésbé ismert, bár talán a legérdekesebb. Politikai pályáját legitimistaként kezdte, majd riporterként részt vett a spanyol polgárháborúban, ahol a baloldali eszmék híve lett. Antifasisztaként, hazatérve, a második világháború idején jó kapcsolatokat alakított ki angol, francia és svájci újságírókkal, majd a magyarországi lengyel menekülteket segítette. Odescalchi hercegné, azaz Klára 1941-ben Jugoszlávián át – titkos diplomáciai iratokkal – Angliába indult, de Dubrovnikban egy bombabecsapódás során életét vesztette.


Ifj. Andrássy Gyula. Kép forrása: WIkipedia

Tivadar testvére, Ilona gróf Batthyány Lajoshoz ment feleségül. Ilona 94 évesen hunyt el, két gyermeke született: Gyula és Emmanuella. A lánygyermek később gróf Dessewffy Emil felesége lett. Fiuk, gróf Dessewffy Gyula Münchenben a Szabad Európa Rádió egyik megalapítója lett, majd élete végéig Dél-Amerikában élt.

Az utódok közül kezdetben Andrássy Tivadar vitte tovább apja műgyűjtői tevékenységét. Az egyik leghíresebb vállalkozása annak a szecessziós ebédlőnek az elkészíttetése volt, amelyet a Párizsban élő Rippl-Rónai József tervezett. Tivadar nemcsak a művészek mecénásaként tevékenykedett, hanem mint tájképfestő is beírta magát a magyar művészettörténetbe. Testvére, Gyula folytatta a sort, ő volt az első Magyarországon, aki francia impresszionistákat vásárolt, köztük Claude Monet képeket és barátja volt Rippl-Rónai József festő is.

Zárszó

Idősebb Andrássy Gyula mind megjelenésében, mind politikájában az eleganciát tükrözte. Küzdött a reformkor idején, küzdött a forradalom és a szabadságharc éveiben, hónapjaiban. Az önkényuralom idején emigrált, majd csendesen, de határozottan visszatért a magyar politikai életbe. A reális kompromisszumot választotta 1867-ben. Így lett a dualista rendszer alapjainak megszilárdítója, majd külpolitikai téren egy erős, magyar állam képviselője. Öröksége nemcsak a politikában hagyott nyomott. Utódai a 20. század viszontagságai ellenére, még ha eltérő utakat is jártak be, őrizték 19. századi, híres felmenőjük emlékét, igyekeztek hűek maradni az Andrássy névhez.

Kovács Emőke

Kapcsolódó cikkek:

First lady a viharban – Recenzió

„különben is mindent szeretek, ami magyar…” - A Sissi-trilógia második része történészszemmel

„... nem gondoltam volna, hogy politikáról fogok beszélgetni a feleségemmel...” – Impressziók a 2009-ben készült Sissi filmről III. rész

Magyarország első zsidó vallású minisztere és a Nagy Háború

Száztíz éve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum

 

Rovatok: