A „Lendület” Szent Korona kutatócsoport Bécsben – könyvbemutató a bécsi Collegium Hungaricumban

2017. január 27-én a bécsi magyar közönség is megismerhette a „Lendület” Szent Korona kutatócsoport legújabb könyveit a Bécsi Magyar Történeti Intézet által szervezett könyvbemutatón. A nagy létszámú hallgatóságot ifj. Bertényi Iván köszöntötte, s rövid bemutatás után átadta a szót dr. Pálffy Gézának, a Kutatócsoport vezetőjének.

 

A bemutatott könyvek

A neves történész először röviden ismertette a kutatócsoport munkásságát, amely 2012. nyarától kezdve vizsgálja a magyar Szent Korona és a koronázások történetét. Az előadó hangsúlyozta, hogy a sok ismeret ellenére számos kérdés tisztázatlan még ezzel kapcsolatban. A kutatás egyszerre interdiszciplináris, a történészek mellett filológusok, művészettörténészek, numizmatikusok, levéltárosok és muzeológusok stb. vesznek részt a csapat munkájában, valamint internacionális, a hazai intézmények mellett szlovák kollégákkal is együttműködnek. Nemcsak magyarországi és külföldi írott forrásokkal foglalkoznak, hanem tárgyi emlékekkel is, a koronázási jelvények mellett nagy figyelmet szentelnek az érméknek, a zászlóknak és a ruházatnak. Az elmúlt évek során számtalan publikációt jelentettek meg közzétéve felfedezéseiket és kutatási eredményeiket; több esetben megcáfolva a korábbi elméleteket.

 

Balról jobbra: dr. Pálffy Géza, dr. Soós István, dr. Tóth Gergely és Maczó Ferenc

Ez utóbbira jó példa a Pálffy Géza által bemutatott első kötet, amelyet Buzási Enikő művészettörténésszel együtt írt (Enikő Buzási – Géza Pálffy: Augsburg – Wien – München – Innsbruck. Die frühesten Darstellungen der Stephanskrone und die Entstehung der Exemplare des Ehrenspiegels des Hauses Österreich. Gelehrten- und Künstlerbeziehungen in Mitteleuropa in der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts. Budapest, MTA BTK Történettudományi Intézet, 2015.). A német nyelvű monográfia a Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolásának kérdését járja körbe. Ezzel kapcsolatban számos elmélet kering, amelyek közül az egyik az első ismert korona-képet az ún. Fugger-krónikában véli felfedezni. Valójában az első illusztrációt a 16. század közepe táján íródott, a Habsburg-család történetét feldolgozó Ehrenspiegel des Hauses Österreich tartalmazza, amelynek másolataiból tíz, köztük négy illuminált példány maradt fenn – többek között Augsburgban, Bécsben és Münchenben. A munka Clemens Jäger augsburgi heroldhoz, városi történetíróhoz köthető, aki Bécsből kért és kapott segítséget a magyar ereklye ábrázolásában. Az előadásból az is kiderült, hogy a munkálatokról a korabeli magyarságnak nem volt tudomása. A szerzőpáros ezenkívül a fennmaradt források és az azokban szereplő koronaillusztrációk segítségével tisztázza a négy illuminált kódex keletkezési sorrendjét és történetét.

 

ifj. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója

A következő kötetet dr. Soós István (MTA BTK TTI, kora újkori témacsoport) mutatta be a szerző, Tóth Gergely (MTA BTK TTI, kora újkori témacsoport) jelenlétében (Tóth Gergely: Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16-18. század). Budapest, MTA BTK Történelemtudományi Intézet, 2016.). A monográfia egyik nóvuma, hogy szintézist ad a kora újkori magyar protestáns történetírásról. A könyv arra keresi a választ, hogy a katolikus történetszemlélettel szemben miként reflektáltak a protestánsok az ekkor felerősödő Szent István-kultuszra, miként értelmezték az ehhez fűződő tanokat, mint például a pápai ajándékként számon tartott Szent Korona és az ország felajánlása eszméjét. A protestáns történetszemlélet megalapozójának Révay Péter tekinthető, akinek koronaőrként lehetősége volt a korona alaposabb megvizsgálására. Felfigyelt a bizánci császárok zománcképeire, amelyek alapján a görög-bizánci eredetet hangoztatta a pápai adomány teóriájával szemben. Utódjai szintén ezt erősítették meg; Bél Mátyás a Szilveszter-bulla valódiságát kérdőjelezte meg, míg Kocsi Csergő János szerint a magyarokat görög papok térítették meg, erre vonatkozik Szent István „tiszta hite”. Mindezeket az elméleteket Schwarz Gottfried rendszerezte, aki görög forrásokra támaszkodva mutatta ki Bizánc szerepét a hittérítésben. Weszprémi István pedig értelmezte a koronán szereplő görög nyelvű feliratokat, amelyek szintén igazolták a fentieket. Soós István rámutatott arra, hogy a protestáns történetírók tulajdonképpen megvetették a koronával kapcsolatos ismeretek alapját, amelyeket a kutatócsoport megerősített, illetve újraértelmezett.

 

dr. Pálffy Géza, a „Lendület” Szent Korona kutatócsoport vezetője

Maczó Ferencet (az ELTE Történelmi Doktori Iskola abszolvált hallgatója) és munkáját témavezetője, ifj. Bertényi Iván mutatta be (Maczó Ferenc: Az utolsó magyar királykoronázás. IV. Károly király és Zita királyné koronázási ünnepsége Budapesten 1916. december végén. Budapest, MTA BTK Történelemtudományi Intézet, 2016.). A könyv IV. Károly megkoronázásának történetét taglalja az előkészületektől a ceremóniáig. A bő egy hónap eseményeit komplex módon közelítette meg a szerző, kitért a téma politika- és jogtörténeti aspektusaira, de az ünnepség kapcsán művészet-, egyház- és zenetörténeti érdekességekre is felhívja a figyelmet. Ugyancsak az összetettséget jelzi, hogy miközben a lebonyolítás kulisszatitkairól ír, hangsúlyozza az esemény jelentőségét, azt, hogy a szervezők miként próbálták biztosítani ezáltal a kontinuitást, erősíteni a magyar nemzeti tudatot. Mindemellett a szerző foglalkozik az eset korabeli megítélésével, ügyelve arra, hogy a társadalom valamennyi szintjén megvizsgálja az eseményekkel kapcsolatos emlékeket, valamint a magyar és külföldi sajtóvisszhanggal is. Maczó Ferenc az intézetigazgató kérdésére válaszolva elmondta, hogy a témában leginkább az fogta meg, hogy az utolsó koronázáson három korszak politikai elitje és művészvilága is jelen volt, érdekelte ennek kontextusa. A kötetet olvasmányos stílusa mellett gazdag illusztrációanyaga teszi teljessé és élvezhetővé.

 

A negyedik művet ismét Pálffy Géza ismertette, aki szerint az 1508 és 1916 közötti időszak koronázási érmeit összegyűjtő és bemutató katalógus igazi időutazásra viszi olvasóját (Soltész Ferenc Gábor – Tóth Csaba – Pálffy Géza: Coronatio Hungarica in Nummis. A magyar uralkodók koronázási érmei és zsetonjai (1508-1916). Budapest, MTA BTK Történelemtudományi Intézet – Magyar Nemzeti Múzeum, 2016.). A gazdagon illusztrált kötet anyagának összeállítását közel öt éves gyűjtőmunka előzte meg, húsz európai gyűjtemény érmeiről készítettek felvételeket, amelyeket eredeti méretben és nagyítva tettek közzé. Ezek méretüket, színüket és funkciójukat tekintve különbözőek, számos adalékot nyújtanak a Szent Korona és a koronázások történetéhez. Vannak köztük különleges egyedi darabok, mint például az ún. felajánlási érmék vagy a résztvevőknek ajándékozott emlékérmék, és vannak tömegesen előállított, a nép közé szórt koronázási zsetonok, amelyek fizetőeszközként is szolgáltak. A királyné-koronázásokra ugyancsak külön érmék készültek. Az érmék, valamint az események áttekintésében, megértésében a képek és a magyarázatok mellett a lefordított latin és német feliratok is segítik az olvasót.

 

A bemutatót követő közönségi kérdések és a Szent Koronáról szóló másnapi ismeretterjesztő filmvetítésen megjelenők nagy száma jól érzékelteti, hogy a magyar felségjelvény és története mai napig a köztudat egyik izgalmas kérdése. Így bátran kijelenthető, hogy a „Lendület” Szent Korona kutatócsoport munkája iránt nem csupán a tudományos körökben nagy az érdeklődés, hanem a szélesebb közönség is kíváncsi az újabb kutatási eredményekre.

 

 

Váradi Katalin

A program meghívója:

 

Kapcsolódó cikkek:

Ferenc József (nem csak) magyar szemmel – Nemzetközi tudományos konferencia Bécsben

Diktatúrák egyházi áldozatai – konferencia a bécsi Pázmáneumban

Székelyföld története – könyvbemutató a bécsi Collegium Hungaricumban

Újdonságok a Szent Koronáról és a magyar uralkodókoronázásokról

Egy új együttműködés kezdete – az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés

A kassai hadszertártól a pozsonyi koronázásokig – interjú Pálffy Gézával

Rovatok: