Élményszerű történelem színdarabokon és népénekeken keresztül – Interjú Medgyesy S. Norberttel

Medgyesy S. Norbert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Újkori Történeti Tanszékének habilitált docense. A történelem- és tanárszakos hallgatók valamennyien ismerik, egyesek magával ragadó előadásmódjáról, mások énekhangjáról és szakmai támogatásáról. Medgyesy S. Norberttel 2017. június 14-én, a győri csata 208. évfordulóján Lengyel Nóra készített interjút.


Medgyesy S. Norbert (Fotó: Pilló Ákos)

Győrött, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett. Miért döntött úgy, hogy az érettségit követően a Pázmányra jelentkezik? Milyen szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait?

Szülővárosomban kezdettől fogva jó híre volt a Piliscsabán felépített Pázmány bölcsészkarának. Az egyetem színvonala és katolikus mivolta miatt jelentkeztem ide, amikor 1995-ben leérettségiztem. Történelem főszakot, régi magyarországi irodalom és medievisztika specializációt végeztem.

2001-ben államvizsgázott, ez azonban nem jelentette a pázmányos évek végét. Tanársegédként kezdett dolgozni az Újkori Történeti Tanszéken. Mindig is tanár szeretett volna lenni?

Igen!

Győrből származik, mégis Perenye díszpolgárává választották 2012. október 23-án. Minek köszönhette ezt a kitüntetést?

Közvetlenül az érettségi vizsgámat követően találkoztam a vasi Perenyében Bejczi Józsefné Hittaller Anna (1928–2015) előénekes asszonnyal, akinek köszönhetően Perenye közösség egyedülálló népének-, népdal- és népszokáskincset őrzött meg. Bennük a lélek, a tartalmas ünneplés és az életigenlés kapcsolódik össze. A húsz éven át tartó rendszeres gyűjtő-, feldolgozó és közreadó munka során kiderült: az 1800 előtt keletkezett és helyi változatban őrzött népénekdallamok száma száz körül mozog. Köztük népi gregorián tételek (pl. latin népvesperás, passió, lamentáció, litániák) is találhatók. A még élő halottvirrasztó egyes énekei a Csíksomlyón, 1676-ban kiadott Kájoni Cantionalera vezethetők vissza. Betlehemes játékkal köszöntenek a gyermekek az utcán és még a regölést is tudják. 2011-ben az Ecclesia Agathae-tanulmánykötetben Németh István, az MTA Zenetudományi Intézet népzenegyűjtője technikai szerkesztésével, elemzéssel együtt, dallamtörténeti rendben tízórás CD-ROM-ot adtam közre. A gyűjtemény valójában a Nyugat-Dunántúl egyházzenei anyanyelvét teszi közkinccsé, a késő középkorból eredő népi gregorián tételektől a 20. század elején keletkezett alkotásokig. E hagyomány 2017-től kezdve a Vas Megyei Értéktár része lett. A Hollósi László vezette Perenyei Férfi Népdalkör 15 éve élteti e kincseket. Dömény Krisztiánnal, a budapesti Bartók Béla Konzervatórium citeratanárával két éve öthetente járunk a falumba 12–15 helybéli, bucsui és séi gyermeknek visszatanítani az ott gyűjtött kincseket. Ezáltal egy jó közösséget kovácsolunk. Előfordul, hogy – pl. a Szent László-év megnyitója vagy a Szent Márton-lemezfelvétel esetében – a gyermekekkel Piliscsabáról telefonos énekpróbát is tartok. Az egykor a Batthyányiak rohonci uradalmához tartozó Perenye summás népdalaival történelmet is oktatunk. Ezáltal a saját nagy- és dédszüleik zenei anyanyelvén tanulnak meg citerázni a felnövekvő nemzedékek.

A hat elemit végzett, páratlanul jó memóriájú, tiszta énekhangú és bátor kiállású Hittaller Annus nénit ugyanúgy a mestertanáromként tisztelem, mint az iskola- és színháztörténetben Kilián István és a történeti földrajzban Berényi István professzor urakat; a népénekek terén Erdélyi Zsuzsanna és Timaffy László néprajztudósokat és az egyházzenei vonatkozásokban Jáki Teodóz győri bencés karnagyot. A perenyei díszpolgárság számomra öröm és megtiszteltetés. Amellett felelősségem van e szellemi génbank birtokában – hogy annak megőrzése révén Perenye ne csak egy település, hanem egy közösség; ne csak falunév, hanem fogalom; és ne lakhelye, hanem az otthona legyen az ott élőknek. Biczó Barnabás korábbi, Imre Viktória jelenlegi polgármesterrel, Böhm Ibolya óvónővel és Csire Lenke egyházközségi elnökkel gyümölcsözően dolgozunk együtt!

A zene iránti érdeklődése általános iskolás kora óta tart. Egyik szerkesztője volt az Énekek Szent László király tiszteletére, az Énekek Szent István király tiszteletére és az Énekek Szent Márton püspök tiszteletére című, a Magyar Napló gondozásában megjelent kiadványoknak és a Vakler Anna vezette népzenész akadémisták hangján megszólaló CD-lemezeknek. Hallhatjuk még élőben ezeket a zenetörténeti emlékeinket?

Igen! Keresztlányom, Soós Réka népdalénekes és Sárközi Mária Stella Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE) népi ének szakjáról, a PPKE-ről pedig Kakucs Katalin és Magyarics Dóra szólóival, a Boldog Özséb Színtársulat énekeseivel a Szent László-év megnyitóján, a Győri Bazilikában 2017. február 17-én hallhatták az érdeklődők e dalokat. Nagyváradon, a Szent László-templom oltárkép-szentelésén április 23-án a Lovagkirály énekelt életrajzát zengedeztük gregorián liturgikus énekek, legendaszövegek és historikus népénekek alkalmazásával. Óriási megtiszteltetés volt számunkra, hogy amikor a Győrött őrzött Szent László-fejereklye 1557 óta idén, május 14-én először tért haza Nagyváradra, az ottani bazilikában, Váradon komponált himnuszokkal és a Szent László-szekvenciával köszönthettük történelmünk legszeretettebb királyát. Ilyen énekek szólaltak meg a pesti Szent István Bazilikában tartott Szent Jobb-„folk”-misén is.


A Boldog Özséb Színtársulat Nagyváradon, Vártemplom, 2017. (Fotó: Bodó Márta)

Az említett énekeskönyvekben szerkesztőtársam, Kovács Andrea egyházzene-kutató munkájaként e szentek hazai gregorián dallamú liturgikus énekei találhatók. Jómagam az 1630 és 1850 között napvilágot látott, nyomatott és kéziratos énekeskönyveket néztem végig, és gyűjtöttem ki belőlük a népénekeket. Érdekességük az, hogy a középkori zsolozsmában recitált legendák, továbbá krónikaszövegek mintájára ambrozián vagy szaffikus versszakban éneklik végig az adott hős, szentkirály életrajzát. Énekelt történelemről van szó, hiszen e historikus-epikus népénekek az ünnepelt királyok és kortársaik tetteit, életük, temetésük és csodáik eseményeit és helyszíneit is megéneklik. Megható élmény volt látni pár napja, az országos Szent László-énekverseny döntőjében, hogy hány általános és középiskolás diák ajkáról elevenedett meg rövid vagy hosszú, Tinódi-szintű históriák keretében a Lovagkirály életrajza. Bebizonyosodott, hogy azok a történeti, irodalmi és zenei szempontból értékes énekek, amelyek 200–300 esztendővel ezelőtt a kisközségek és városok iskoláiban hangzottak el, a 21. század ünnepségein és oktatási rendjében is megállják a helyüket. Ehhez elég egy fénymásolt éneklap és egy lendületes próba. Az említett könyvek emellett egyházilag imprimáltak, tehát liturgikus környezetben is alkalmazhatók.

Tavaly, a l’Harmattan Kiadónál megjelent Énekelt történelem I. könyvemben Vida Mónika rajzaival, közérthető, rövid magyarázatokkal és kottákkal ellátott 26 tételben szólal meg a honfoglalás és az államalapítás világa regösénekek, továbbá a szentek közül Mártonról, Adalbertről, István és László királyokról, Imre hercegről és végül Erzsébetről szóló historikus népénekek keretében. Megtanításukat a kötetben található két CD segíti. Énekes iskolák és felsőoktatási intézmények itthon és Erdélyben már alkalmazzák tankönyvként.

Történeti emlékeink ápolását a zenén kívül a színpadon is szorgalmazza, mint a Magyar Tudományos Akadémia Régi Magyar Drámatörténeti Kutatócsoportjának tagja. 2002-ben alapította a Boldog Özséb Színtársulatot (BÖSZK) a PPKE BTK-n. Azóta is ugyanazzal a lelkesedéssel áll a BÖSZK mögött, amihez természetesen a tehetséges hallgatókra is szükség van. Az elmúlt 15 évben hányszor álltak színpadra? Mely előadásokra emlékszik vissza legszívesebben?

A historikus népénekeket elsősorban a kisiskolák alkalmazták történelemtanítás és templomi áhítat céljából. A 17–18. századi középiskolák a színdarabokon keresztül tanították a történelmet. Ezek a történeti források (pl. Bonfini, Baronius Caesar, Istvánffy) alapján írt előadások nem illusztrációként kerültek színpadra, hanem tananyagként. Emellett főként misztérium- és mitológiai játékok, moralitások jellemezték a barokk iskolai színpadot.

A Boldog Özséb Színtársulat a 21. században is tanulsággal járó, élvezhető iskoladrámákat elevenít fel. Előadtunk 18. századi csíksomlyói passiójátékot, úrnapi játékot és történeti hexameteres betlehemeseket. Hazánk históriájából színre vittünk két, Szent László, I. Géza és Salamon idejéről szóló iskoladrámát, továbbá az 1809-es magyar nemesi felkelés és a győri csata évfordulóján egy Kisfaludy Sándor-darabot. Bemutattunk egy rendkívül sikeres Bachus-komédiát is, amely a görög–római isteneket állítja pellengérre. Legutóbb egy Moliére-átirattal (Simai: Gyapai Márton, feleség-féltő, gyáva lélek), Shakespeare A két veronai nemes című komédiájával és Kertsó Cirják Borka asszony és György deák című vénlánycsúfolójával kacagtatták a közönséget a színkör fáradhatatlan és tehetséges tagjai. A Szűz Mária mennybevételéről szóló csíksomlyói misztériumjátékot a keletkezési helye után 2016. május 7-én a budapesti Nemzeti Színházban is előadhattuk. A piliscsabai családi nap résztvevőit Balázs-járással és Kánai menyegzővel mulattattuk. Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére a szereplők maguk tanulták meg és bővítették ki improvizatív részekkel Arany Szőke Panni népies balladáját.

A BÖSZK 15 esztendő során 16 színdarabbal, három népi játékkal és Szent László énekelt életrajzával összesen 65 alkalommal lépett színpadra a történelmi Magyarország területén. A sok felejthetetlen közös élmény közül egyet hadd említsek meg: Csíksomlyóra három alkalommal mindenki azt a szerepet vitte haza 230–300 év után először, amelynek szövegét az előadás előtt a helyben őrzött kéziratokban, eredetiben elolvasta. Történelmi miliőben kapcsoltuk össze a forrásolvasás „órát” és az élő előadást. A nagyváradi Vártemplomban, a Magyar Compostela falai között tartott Salamon király, Lászlónak foglya című Illei-előadásunk hatalmas erkölcsi tőkét jelent. Ezt a zenés történeti játékot adjuk elő június 26-án, hétfőn 17 órakor a győri Richter-terem Szent László-konferenciáján is. Fontosnak tartjuk, hogy az egyes darabjainkat a keletkezési vagy vonatkozási helyére vigyük vissza, mert sokkal nagyobb hatást tudnak elérni nemcsak a nézők, hanem a színjátszók, azaz leendő tanárok lelkében és gondolkodásában is. A régi színkörösök közül többek tanári munkáját segíti a BÖSZK-ben szerzett előadói tapasztalat.

A BÖSZK előadásaiból Régi Magyar Színpad címmel DVD-sorozatot adunk ki.

A családias, vidám és összetartó, barátságokat, szerelmeket és immár családalapítást termő, ma is szépszámú BÖSZK-közösség tagjait rendezőink varázsolják a színpadra, akik mind öreg vagy jelenlegi pázmányos bölcsészek. Godena Albert doktorandusz rendszeres közreműködője az előadásoknak, Barta Árpád munkája a Szűz Mária mennybevétele-darabnál, Sulics Fruzsináé pedig a Gyapai-komédiánál kiemelkedő. Meg kell említenem Horváth-Simon Esztert, a mostani Szent László-dráma és az Arany-ballada kapcsán Hadászi Annát és Fehér Hollót. A cselekményhez illő jelmezeinket a nagykanizsai Kovácsné Zakócs Erzsébet készíti.

Miért tartja fontosnak a történelmi események színpadra vitelét, eljátszását és eléneklését? Napjainkban is hatékony pedagógiai módszer lehet, ha a diákokat így hozzák közelebb a történelemhez?

Manapság sokan kísérleteznek az élményszerű oktatással. Egy-egy gyermek vagy középiskolás diák érdeklődését, orientációját egy életre eldöntheti egy színielőadás, koncert vagy ünnepi körmenet élménye. A művészi eszközöknek megvannak az elmúlt évszázadokban kipróbált, feltárt és ma is alkalmazható, értékes szöveg- és dallamforrásai. Több színpadi szereplésünk és a közönséggel való együtt-éneklésünk bizonyította, hogy ma is járható és gyümölcsöző módszerről van szó. A diákszereplők teljes mértékben beleélik magukat az adott történelmi helyzetbe. A tanár a próbákon együtt dolgozik a tanítványával, aki nemcsak beszél egy-egy győztes vagy vesztes királyról, hadvezérről, bibliai szereplőről, mitológiai alakról, hanem ő maga válik azzá! Ezáltal a növendék a művészi élmény kíséretében egy életre magába szívja a szerepéhez kötődő történeti vagy hittani tényanyagot. Amellett színpadi kiállást, beszédtechnikát, verstant, retorikát, szóló- és kóruséneklést, továbbá táncot is tanul. Tehát egy sokszínű, élményszerű, értékelvű és összművészeti módszerről van szó. Ennek hatását fokozzák az allegorikus figurák, akik egy-egy emberi tulajdonságot, erényt (pl. Irgalmasság, Igazságosság, Szeretet, Fájdalom, Hősiesség, Állhatatosság, Tisztaság, Hit, Remény, maga a Lelkiismeret, továbbá angyal-szereplők) vagy bűnt (pl. Csalárdság, Bosszúállás, Harag, Kevélység, Irigység, Ravaszság, Fösvénység, valamint maga a hét főbűn) jelenítenek meg hús-vér formában. Az allegóriák alakítói és kommentálói is lehetnek a színpadon bemutatott eseménysornak. Fellépésük történelmi kortól függetlenül mindig aktuális. A történelemtanításhoz ezáltal erkölcsi nevelés is társul. Az ünnepi előadások az eljátszott vagy megénekelt hőshöz, illetve az ő életének helyszíneihez való lelki kötődést is kialakítják a színjátszó diákokban, ezáltal identitásukat alakítják. A reneszánsz és barokk korban már jól bevált, „élővé tétel” hasznos módszerét idézzük meg a BÖSZK-kel.


Perenyei citerázó-daloló gyermekek és fiatalok, 2016. (Fotó: Imre Viktória)

A PPKE BTK-n minden történelem szakos megismerkedik Önnel, hiszen a Történeti földrajz és a Magyarország története 1703–1849 kurzust kötelező elvégezniük a hallgatóknak. Rengeteg fiatal egyetemistával találkozik, sokakat támogat szakmai és tudományos tevékenységében. Miként választja ki a tehetséges diákokat, akiket sokszor OTDK versenyre is felkészít?

A hallgatók órai munkáján, megszólalásaik tartalmán és stílusán, a szemináriumi dolgozatok precizitásán, érettségén és belső struktúráján látszik, hogy ki mire képes. Próbálok segíteni mindenkinek, hogy megtalálja a témakört, amit magáénak érez, amelyhez kötődik, és ezáltal még szívesebben kutat hazai vagy külföldi levéltárakban. Több I–III. és különdíjas OTDK-helyezést, szakfolyóiratban és tanulmánykötetben kiadott publikációt eredményezett tanítványaim szorgos munkája. Godena Albert jelenleg doktori védésre készül a győri Vagongyárhoz kötődő történeti és edukációs földrajzi témakörében. A vasvári főesperesség településeinek 18. századi felvirágzása (Szuly Rita doktoranda), a pilisi svábok 18. századtól zajló története (Bús Péterdoktorandusz), a Rákóczi-szabadságharc és a román görög katolikusság összefüggései (Demjén Balázs); az Erdélyi Katolikus Státus alsó- és középfokú iskolái és azok vonzáskörzete, etnikai és felekezeti összefüggései (Szőke Mihály és Demjén Balázs); a Muraköz történeti topográfiája és dualizmus kori iskolakultúrája (Bedők Péter), a 19–20. századi nőkép-kutatás (Lengyel Nóra), az angolkisasszonyok hazai iskolái és nevelési módszerei (Benczik Fanny), a pestisszentek 17–18. századi népénekei (Sallai Regina), a veszprémi reformkori és 1848-as alsópapság problémái (Fogl Krisztián) és a győri bencés gimnázium államosítása (Vagyon Andrea) kapcsán számos új összefüggésre derült fény. Kutatás-módszertani és publikációs eredménye van a Molnár Péter által vezetett Sodalitas Tehetséggondozási Programnak is. Egyetemista és doktoráló tanítványaim közül többen tartottak előadást a PPKE BTK Nevelés- és Oktatástörténeti Kutatócsoportjának Piliscsabán, 2017. február 22-én tartott konferenciáján is.

Kultúrgeográfiai, nevelés- és iskolatörténeti kutatásai során 18. századi conscriptiokat és canonica visitatiokat is vizsgált. Találkozott olyan forrással kutatásai során, amelyek érdekességekről, nem várt eredményekről számoltak be?

Ismét olyan forrásterületről van szó, amelyet több tudományág alkalmazhat. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben (canonica visitatiókban) is külön kategória a kisiskola, benne az iskolamester műveltsége, könyvtára, jövedelme. Az 1760-as években Banján tanított és muzsikált Herchl Antal 143 oldalas versben írta meg önéletrajzát, amely a korabeli tanító értelmiség életmódjának, sorsának kistükre. Az összeírások (conscriptiones) és a számadáskönyvek (liber rationum) azért is fontos források, mert a kántortanítók fizetésének felsorolásánál implicit elárulják, hogy milyen iskolai vagy paraliturgikus, megélt vallási szokások voltak az adott közösségben. Milyen fogadalmi körmeneteket és búcsúkat tartottak? Volt-e orgona vagy más klasszikus hangszer a liturgiában? Tartottak-e Rorátét, egyházkelőt, halottvirrasztót vagy laikus vallásos társulatokhoz kötődő ájtatosságokat? Mindezekből a barokk kori kis- és közepes nagyságú települések gazdag ünnepvilágát lehet feltérképezni. Ennek szabad királyi városi vetületét vizsgáltam, amikor az 1718 és 1912 közötti győri Szent László-tisztelet levéltári dokumentumait gyűjtöttem össze: sok más mellett laikus vallásos társulatok körmeneti rendjére, oktávák létezésére és szertartásaira, június 27-i énekrendekre derült fény.

Érdeklődési köre interdiszciplináris jellegű. Milyen kutatásokat végez jelenleg? Milyen kutatásokat tervez a jövőben?

Az első tanári éveimben a szakrális témájú iskoladrámák foglalkoztattak. Az e témában a legfontosabb és legbővebb 18. századi, ma még nagyrészt kéziratban lévő kincsesbányáról szól A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere című monográfiám 2009-ből. Pintér Márta Zsuzsanna színház- és drámatörténész kezdeményezte a válogatott iskoladrámák közoktatási célú, mai helyesírással történő kiadását a SzínjáTéka könyvsorozatban. A csíksomlyói drámaszövegekből és népénekekből készítettem el e könyvsorozat részeként a Misztériumjátékok 1. című kottás kötetet 2016-ban: az egész évre találhatók benne könnyen tanítható darabok.

Jelenleg a 18. század és a reformkor hazai közép- és alsófokú iskolakultúrája áll vizsgálódásaim középpontjában. Egyik fő, ám eddig alig kutatott forrásait jelentik a drámaprogramok, amelyek adattárán és kiadásán dolgozom. Egy igazán interdiszciplináris, sokszínű és több száz tételt kitevő forráscsoportról van szó, amelyek a korszak jezsuita és piarista középiskoláiból maradtak fenn latin, magyar és német nyelven. A színlapok feltüntetik az adott előadás címét, helyszínét, osztályát, cselekményleírását, forrásait, zenei és szcenikai vonatkozásait, a szereplők társadalmi rangját, anyanyelvét és az előadás mecénását. Az iskoladrámákban szereplő diákok származási helyéből a vizsgált középiskola földrajzi vonzáskörzetére következtethetünk. Ezáltal pl. az Esterházy-, Pálffy-, Koháry-, Erdődy-, Grassalkovich- és a Bánffy-család kultúratámogató szerepéről került napvilágra számos új, eddig ismeretlen összefüggés. Bevett szokás volt, hogy a mecénás család történetéről tartottak előadást úgy, hogy beillesztették valamely országos jelentőségű történelmi esemény folyamába.

Lengyel Nóra

Kapcsolódó cikkek:

A hajdani hajdútánc nyomában…

Boszorkányok márpedig nincsenek? – 900 éve hunyt el Könyves Kálmán

Egy rejtőzködő Árpád-kori templom nyomában

Rovatok: