Együttműködés és összefogás – Pest megyei levéltári nap

2016. november 29-én Az MNL Pest Megyei Levéltárának levéltári napja keretében a levéltár és a Ferenczy Múzeumi Centrum közös megyetörténeti konferenciát szervezett, melynek apropóját a két intézmény új kiadványainak bemutatója adta. A szimbolikus helyszínen megtartott rendezvény a MNL Pest Megyei Levéltárának levéltári napja keretében zajlott. A megye két meghatározó tudományos intézményének, a megyei levéltárnak és a kutatási területében megyei hatáskörű Ferenczy Múzeumi Centrumnak közös könyvbemutatója és konferenciája kiválóan mutatja az együttműködésre, összefogásra való törekvésüket.

A Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára a Pest megye évszázadai névre keresztelt munkájára hívta fel a közönség figyelmét. A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum pedig a több évtizedes múltra tekintő Studia Comitatensia elnevezésű évkönyvének legújabb kötetét mutatta be.

A rendezvényt Szabó István, Pest Megye Közgyűlésének elnöke nyitotta meg. Beszédének lényege az ezer éves megye múltjának és jelenének összehangolásáról szólt. Hangsúlyozta, hogy a jelenben is aktív, élő organizmusnak tekinthetjük Pest megyét. Pest Megye Közgyűlésének és a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának közös kötete is ezt bizonyítja. Ezek után a megyei levéltár történetének néhány epizódjába nyerhetett betekintést a hallgatóság, melyet a közelmúltban országos szinten lezajlott változások ismertetésével folytatott, pozitívan értékelve azokat.

Szabó István, Pest Megye Közgyűlésének elnöke (Fotó: Deim Balázs, Ferenczy Múzeumi Centrum)

A közgyűlés elnökének nyitóbeszédét Dr. Szabó Csabának, a Magyar Nemzeti Levéltár általános főigazgató-helyettesének köszöntője követte. A levéltárak fontosságáról beszélt, ezek az intézmények egyszerre szolgálnak a múlt megismerésének eszközéül és biztosítják az állampolgárok jogait. Erre jó példát szolgálnak a nemesek oklevelei, melyek ma már csak történelmi értékkel bírnak, régen azonban a nemesi jogok biztosítása volt hozzájuk köthető, így kimagasló fontossággal bírtak a nemesi családok életében. Majd egy bíztató ígérettel a MNL Pest Megyei Levéltárának jövője is szóba került, miszerint egy komoly beruházás keretében korszerűsíteni fogják a Mester utcában található levéltári épületet.

A Ferenczy Múzeumi Centrumot Kassai Hajnal igazgatóhelyettes asszony képviselte. Köszöntőjében hangsúlyozta a két intézmény együttműködésének fontosságát. Elmondása szerint a mostani Studia Comitatensia évkönyv is intézmények összefogásáról tanúskodik, hiszen, ahogy mondta, ebben a kötetben ismét a „részekből állt össze az egész” ugyanis a könyv nem csak Szentendrére és környékére koncentrál, hanem a Pest Megyében található múzeumok történészei és néprajzkutatói publikálnak a kötetben, mely így témájában északról délre, keletről nyugatra járja be a nagymúltú megyét. Az igazgatóhelyettes asszony a Ferenczy Múzeumi Centrum tudomáyos céljairól is beszélt, a Studia Comitatensia idei és későbbi kötetein keresztül szeretné színvonalas tudományos publikációk sorával megcáfolni azt a tévhitet, miszerint a múzeumok feladata csak a folyamatos kiállításgyártás lenne.

A köszöntők után következett a két kiadvány bemutatása. A Pest megye évszázadai – Hivataltörténeti áttekintés című munkát Dr. Héjjas Pál, nyugalmazott levéltárigazgató mutatta be.A levéltár eredeti célja egy archontológia készítése volt. Ez a terv már évtizedek óta váratott magára, először 1971-ben jelent meg az igény egy ilyen névjegyzékre, mely csak 2016 novemberére valósult meg. Tulajdonképpen maga az archontológia interneten érhető el, a bemutató napja óta, méghozzá a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának oldalán, a segédletek rovatban található meg.

 Az interneten elérhető névjegyzéket egészíti ki a nyomtatásban megjelent kötet, mely egy hivataltörténeti áttekintést nyújt az olvasónak. Héjjas Pál kitért az archontológiák fontosságára, méltatva a névjegyzékeket összeállító levéltárosokat, és felhívta a figyelmet arra, hogy az archontológia készítése olyan jellegű aprólékos kutatás, aminek tulajdonképpen soha sincsen vége. A hivtaltörténeti áttekintés négy részre osztva szemlélteti a megye egész történetét, Szent Istvánól kezdve. Az első rész a megye területi változásait mutatja be, a második egység Pest megye feladataival és hatáskörével foglalkozik, a honvédelem, a bűnüldözés és a pénzügy a három legfontosabb hatásköre volt a vármegyéknek. A harmadik rész a megye országos közéletben való  részvételét taglalja, ide tartozik a vezérvármegyei szerep kialakulása. A hiánypótló kötet végül a vármegye vezetőinek életrajzaival zárul.

Dr. Héjjas Pál bemutatja a Pest Megye Évszázadai című kötetet (Fotó: Deim Balázs, FMC) 

A Studia Comitatensia – A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve az  Új folyam 2.-t Dr Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója ismertette. Hangsúlyozta, hogy a múzeumoknak mint közgyűjteményeknek feladatai közé tartozik a tudományos munka végzése. Azonban a közgyűjtemények tudományterületek szerint skatulyázódtak be, eszerint például. a múzeum kutatási területe a néprajztudomány és a régészet, esetleg a művészettörtènet, míg a levéltáraké a helytörténet. Szerencsére ezek a skatulyák, sztereotípiák már régen nem helytállóak, és nem is szabad annak lenniük. A múzeumoknak igenis feladata egy áttekinthető tudományos program létrehozása, és például ennek a körébe tartoznak a történelemtudományi kutatások is. A bemutatott kötet is alapjában véve egy történelemtudománnyal foglalkozó tanulmánykötet. Kenyeres István mindezek után bemutatta a kötet tematikus és időrendi felépítését. A kötetben tíz tanulmány található ebből kettő foglalkozik az első világháború történetével kettő a vármegye történetével, egy tanulmány pedig kicsit kilóg a sorból, ugyanis a legéndi középkori templommal foglalkozó igen alapos tanulmány a vármegye határterületèt vizsgája. Két tanulmány foglalkozik a középkorral három tanulmánya 19. századdal, öt pedig a 20. századdal. Egy tanulmány néprajzi jellegű. A történeti tanulmányok nagy része társadalomtörténeti irányultságú. A kötetben található egy technika történeti jellegű írás is. A tanulmányok földrajzilag is átfogják a megyét, hiszen Nagykőröstől Cegléden át Szentendréig kerültek vizsgálat alá a települések, különböző aspektusokból, emellett két munka átfogóan koncentrál a megyére. Ahogy az ország történetében Budapest kicsit több mint egy város, úgy talán Pest megye, az egykori vezérvármegye is kicsit több mint egy megye, ez a jelenség több tanulmányban is akarva-akaratlanul visszaköszön. Kenyeres István méltató szavakkal nyilatkozott a kötetről, majd részletes bemutatója után átadta a szót az előadóknak.

A könyvbemutatók után következett ugyanis a konferencia. Az előadások témája szorosan kötődik a két bemutatott könyv fejezeteihez, tanulmányaihoz. Az előadók is a kötetek szerzői közül kerültek ki, előadásaik időrendben követték egymást.

Ennek szellemében az első előadást Dr Schramek László, a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának igazgatója tartotta, „A nádor és Pest megye kapcsolata a 17. században” címmel. Az előadás az 1659-ben elfogadott törvénnyel és következményeivel foglalkozott. Az 1659. évi országgyűlés egy törvényt fogadott el eszerint a mindenkori nádor tölti be a Pest megyei főispán tisztségét. Azonban a főispánoknak ezt az irányító szerepkörét részletes kutatások még nem tárták fel. Ezért döntött úgy Schramek László hogy ezt a kérdést fogja taglalni előadásában. A történet a 15 éves háború lezárásával és az újjáépítések megkezdésével indul. Ekkor kezdődött el Pest megye helyreállítása, 1618 és 21 között Forgách Zsigmond nádorsága alatt állt teljesen helyre a vármegye. Schramek László Balassa Imre III. Ferdinànd tett 1655-ös főispáni kinevezése körüli vitával szemléltetetti a nádor feladatkörének problematikáját, ugyanis a tisztviselők kinevezése a nàdor és nem az uralkodó feladata volt. Balassa Imre kinevezése azonban az 1659-es törvénnyel megszűnt. Ezután a nádorok főispáni szerepköréről kaptak áttekintést a jelenlévők, majd Schramek  László a nádorok jelenlétét mutatta be a főispánok tisztújításán. Majd a nádorok irányító szerepét ismerhettük meg, főispánná válásuk uán. Végül a Rákóczi szabadságharc alatti változásokra tért ki az előadó

.
Dr Schramek László előadása a nádor és Pest megye kapcsolatáról (Fotó: Deim Balázs, FMC) 

Schramek Lászlót Kiss Anita követte az előadások sorában. A MNL Pest Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese „Megye és országgyűlés a 18. században” címmel tartotta meg beszámolóját. Azt a folyamatot mutatta be, amely a megyében zajlott a követek kiválasztásától azok hazaérkezéséig. A folyamat első lépése a királyi meghívólevél volt. Ebben az időszakban, a 18. században a megyénként két követes gyakorlat volt bevett. Ezt a követek megválasztása követte, ennek menetét is szemléltette Kiss Anita. A követutasítások kérdése azért volt problematikus, mert az országgyűlés napirendi pontjai nem álltak a megyék rendelkezésére, leszámítva a koronázást és a nádorválasztást.. A követutasítások a bejelentett tárgyakra, tehát a nádor vagy királyválasztásra és a megyei rendek sérelmeire vonatkoztak. A nádorválasztás kérdése kínosan érintette Pest megyét, az előző előadásban elhangzott okból, a Pest megyei főispán és a nádor személyének azonossága miatt. Az előadó példákat hozott ezekről a sérelmekről, különböző típusaiból. Az a gyakorlat, miszerint a követeknek jelentéseket kellett küldeniük vármegyei tevékenységükről a 18. században alakult ki. A követek visszaérkezésükkor archiválták országgyűlési naplóikat, majd a működésük napidíjuk felvételével, és tevékenységük értékelésével ért véget.

Kiss Anita, a MNL PML igazgatóhelyettese a 18. századi országgyűlések menetét ismertette Pest megye példáján keresztül (Fotó: Deim Balázs, FMC) 

A soron következő előadó, Dr. Völgyesi Orsolya, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Fáy András követ 1832–36-os országgyűlési szerepétől beszélt. Fáy Pest vármegye követe volt, és a Pest megyei ellenzék meghatározó tagja. A szerző egy nagyon izgalmas forráscsoportot mutatott be. Az országgyűlési titkosszolgálat irataiban jellemzéseket találunk a követekről, melyet Völgyesi Orsolya felhasznált Fáy András jellemzésekor. A betöltött tisztség, az életkor, a családi állapot és a vallási hovatartozás is szerepel, emellett a vagyoni helyzetre és a képviselő előéletére is kitér a jelentés. A politikai hovatartozás szempontjából egy hatfokú skálán helyezi el a bemutatott személyt, az ellenzék tagjai szélsőbal, illetve ultrabal minősítést kaptak és Fáy András az ultrabal jellemzést kapta. A tartalmas előadás emelte az esemény színvonalát.

Gyura Sándor, a ceglédi Kossuth Múzeum történésze a galíciai fronton elhunyt ceglédi származású Füle Péter frontnaplóját dolgozta fel a Studia Comitatensia évkönyvében, előadásában is erről a forrásról és az első világháborúban harcoló Füléről beszélt. Füle Péter gimnáziumi és főiskolai tanulmányai után katonai szolgálatát 1912–13-ban, Tirolban, a császári és királyi 2. császárvadász ezrednél teljesítette, mint egyévi önkéntes, ahol a szolgálat végén hadapród rendfokozatot kapott. Ezt követően mint tartalékos hadapród fegyvergyakorlaton vett részt Bosznia-Hercegovinában, a császári és királyi 101. gyalogezred II. zászlóaljánál 1914 májusában. A frontra az általános mozgósítást követően került. Az általa vezetett napló kiváló forrása az első világháború frontjának mindennapjainak, különös értéke az egyén szubjektív szűrőjén keresztül kibontakozó háborús mindennapok leírása, a fronton harcoló katonák élményei és szenvedései. Füle Péter fogékony volt más népek életmódjára, mentalitására, így az ő benyomásai megmutatják olvasója számára egy ceglédi magyar fiú véleményét az észak-zempléni és galíciai falvakról, ortodox zsidó, galíciai rutén, lengyel és szlovák falusiak mindennapjairól, belátást engedve saját gondolatvilágába.

Berényiné Kovács Gyöngyi a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa „Köznemesi pályaképek a vezérmegyében” címmel tartotta meg előadását, melyet a források ismertetésével kezdett meg, majd négy köznemesi pályaképet szemléltetett. Földváry Gábor a solti járás alszolgabírói állásából a megye alispáni szintjéig jutott el. Dubraviczky Simon a megye alispáni posztjáig jutott el, róla Kölcsey Ferenc elismerően nyilatkozott. Szentkirályi Móricz főjegyzőként kezdte pályáját, öt évvel később, 1841-ben másod alispán lett, négy évvel később első alispánná nevezték ki. A vasembernek nevezett Nyári Pál volt a negyedik köznemes, akiről az előadás keretei közt hallhattunk, őt Fáy András életének néhány mozaikja követte.

Gócsárné Dr. Móró Csilla a tápiószelei Blaskovich múzeum igazgatója és történésze „Egy Barabás-festmény margójára – Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez” című előadása következett. A tápiószelei múzeum szorosan kötődik a róla elnevezett családhoz, mivel a köznemesi családon keresztül a vidéken élő jómódú köznemesek életformáját szemlélteti a család egykori kúriájában berendezett autentikus kiállítás, melyhez úgy kötődik az előadás főszereplője, hogy a tápiószelei családba házasodott be. A bene possessionatius családból származó köznemes korai megözvegyülése után vette feleségül Blaskovich Annát. Székhelyét ennek köszönhetően 1855-től Pest-Pilis-Solt vármegyébe helyezte át, így közéleti pályája is itt folytatódott. Az 1860-as és 70-es években tevékenyen részt vett a pesti törvényhatóság közügyeiben. Általános köztisztelet övezte a polihisztornak is nevezhető Máriássyt, akit a törvényhatóság táblabírájának is megválasztottak. 1861-től a Pest megyei nagyabonyi kerület képviselője lett, a határozati párthoz csatlakozott. Érdekesség, hogy részt vett az Almásy-féle mozgalomban , melyért le is tartóztatták 1861-ben. Az aktívan politizáló, kezdetben 48-as, majd később a kiegyezés tényével megbékülő köznemes karrierjének ismertetése mellett az előadó kitért Máriássy Béla írói, lapszerkesztői tevékenységére , valamint a család mindennapi életét is megismerhettük, mindezt a vidéki köznemesi élet mindennapjait illusztráló, hasznos kordokumentumnak minősülő fotókkal fűszerezte meg a szerző.

Bozó-Szűcs Diána, a Ferenczy Múzeumi Centrum történésze, emellett az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának abszolvált doktorandusza, előadása (Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén) a társadalomtörténetírás és a történeti demográfia eszköztára mellett a néprajztudományt is segítségül hívva elemezte az aszódi evangélikus vallású kézművesek házasodási szokásait. Az előadás fő célja az volt, hogy különböző viselkedéstípusokat felállítva rávilágítson a közel sem homogén csoport tagjainak lehetőségeire és döntéseire. Az előadás, mely a Studia Comitatensiában hasonló címmel megjelent tanulmányhoz kapcsolódik, a múlt szereplőit gondolkodó, cselekvő egyénként vizsgálja, akik a házasságra úgy tekintenek, mint a kapcsolatépítés hatékony eszközére, mely a város belső informális hierarchiájában elfoglalt státuszuk megőrzését vagy esetleg növekedését szolgálhatja. Míg a szerző tanulmánya általánosságban vizsgálja a 19. századi helyi társadalom különböző szereplőinek kapcsolatépítési stratégiáit, addig a konferencián elhangzott előadás kizárólag a mezőváros iparosainak magatartására koncentrált. A forrásul szolgáló egyházi anyakönyvek nominális jellegét kihasználva egy-egy család több generáción keresztül történő bemutatásával támasztotta alá eredményeit a szerző.

Bozó-Szűcs Diána az aszódi evangélikusok kapcsolatait taglalta (Fotó: Deim Balázs, FMC) 

Mészáros László, a nagykőrösi Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény történésze „Nagykőrös az első világháború éveiben” címmel tartott előadást. Nagykőrös a 20. század elején egy 28 ezres lélekszámú virágzó település volt. A város fejlődését az 1914 nyarán kitört háború megakasztotta. A hadüzenetet követő mozgósítás során Nagykőrösről kb. háromezer hadkötelest hívtak be augusztus elején. Ezekben a napokban lelkes hangulatú tüntetéseken ezrek éltették a háborút, a királyt és a hadsereget. Életbe léptek a háború esetére szóló kivételes intézkedések, melyek alapján sokakat hadiszolgálatra hívtak be. Ahogy a háború elhúzódott, újabb és újabb mozgósítások történtek, és az idősebb korosztályokat is behívták. Nagykőrösre is jellemző volt az országos tendencia, a kezdeti lelkesedés alábbhagyása, majd a háború elhúzódásával az alföldi város is kivette a részét a hadikölcsönök jegyzéséből, majd ágyút öntöttek a harangból, és a hadikórház létesítésével is kivették részüket a harcoló katonák támogatásában. Az előadást a történetet illusztráló képek egészítették ki, a Nagykőrösi Muzeális Gyűjtemény tárgyegyütteséből. származó, a háborús hátországra jellemző, annak mindennapi életét dokumentáló tárgyakat, plakátokat láthattak a nézők, melyek méltóképpen egészítették ki a tartalmas előadást.

Reznák Erzsébet, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója „Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban címmel tartotta meg előadását.” A 20. században 1920 és 1939 között összesen nyolc nemzetgyűlési illetve országgyűlési választást tartottak a ceglédi választókerületben. Összesen tizennégy jelölt szállt be a küzdelembe. A választási kampányok mindannyiszor ádáz politikai küzdelmet jelentettek a városban és a helyi botrányok olykor bekerültek az országos sajtóba is. A sajtó révén egyébként szinte valamennyi képviselőjelölt gyors ismeretségre tehetett szert, hiszen a média munkatársai komoly tapasztalattal rendelkeztek a választási küzdelmek közvetítésében. Az ellenfelek módszerei közé tartozott az álhírek terjesztése egymásról, vagy az ellenjelölt személyével kapcsolatos minden hír elhallgatása. Az időszak Haller István megválasztásával kezdődött és Zsengellér József megválasztásával fejeződött be ez a tizenkilenc év. A szélsőjobboldalról indult és tíz évnyi viszonylagos béke után az újabb szélsőségnél kötött ki a ceglédi választók többsége. Reznák Erzsébet előadása több egyéni életpályával, egyedi történettel, anekdotával kiegészülve adott átfogó képet a korabeli Ceglédről, a korabeli helyi politikáról, melyen keresztül az országos tendenciákra is ráláthattak a jelenlévők.

Reznák Erzsébet a ceglédi választásokról tartott előadást (Fotó: Deim Balázs, FMC) 

Fuchs György a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának levéltárosa „Parasztgyerekből főszolgabíró– Dr. Benedek János karriertörténete (1924–50)” címmel tartotta meg referátumát, melynek fő vonása a komoly karriert befutó Benedek János társadalmi felemelkedése. A galgahévízi földművescsaládba született Benedek társadalmi mobilitásának első lépése az aszódi gimnázium elvégzése volt, innen a budapesti Közigazgatási Egyetemre vitte az útja, későbbi pályáját hévízgyörki írnokként kezdte meg, majd a megye közigazgatásának több szintjét megjárva jutott el a főszolgabírói posztig. Fuchs György fő forrása Benedek többkötetes visszaemlékezése, mely nagyívű részletességgel számol be a legkisebb jelentőségű eseményekről is, alaposan ismertetve a szerző életének minden részletét. Hivatali pályája során a megye különböző járásaiban szolgált, szolgálati helyeinek leírása színesíti és gazdagítja életrajzának forrásértékét, melynek egyik legnagyobb erénye Füle Péter frontnaplójához hasonlóan a szerző világnézetének, egyedi szűrőjének megismerése. Benedek János esetében különösen érdekes az a szemlélet, amit egy földműves származású tisztviselő képvisel. Ugyanis nehezen illeszkedett be a számára új közegbe, keményen kritizálta kollégáinak nagy részét, a „monoklis uraságokat”, akik lenézik a szegény embert. A második világháború után Benedek István életpályája is fordulatot vett, hiszen származása miatt nem tarthatta meg állását. Az ő életrajza kiváló példája azoknak az életutaknak, melyek fordulópontjain keresztül láthatjuk a 20 század történetét, az egyén sorsán megmutatkozik ennek a fordulatokkal teli századnak minden lenyomata, és bár az előadás és a tanulmány egyelőre csak 1950-ig dolgozta fel Benedek életét, már az életútnak ebből a szakaszából is több tanulságot vonhatunk le.

A záróelőadást Gaálné Barcs Eszter, a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának munkatársa tartotta. Referátuma az 1956-os emlékévhez kapcsolódott, méltóképpen zàrva a kronologikusan felépített előadások sorát. Gaálné Barcs Eszter historiográfiai àttekintèssel szolgàlt a résztvevők számára, egyarànt érintve a téma levéltári forrásainak, valamint szakirodalmának szemléltetését.

Gaálné Barcs Eszter az 1956-os eseményekről tartott előadást (Fotó: Deim Balázs, FMC) 

Összességében egy hasznos és kellemes napot tudhatnak maguk mögött a találkozó résztvevői. A színvonalas szakmai előadások kiváló áttekintést adtak Pest megye múltjáról.

Bozó-Szűcs Diána

Ezt olvastad?

Tavaszi szakmai fórum az SZTE-n

2024. április 8-án és 10-én került megrendezésre Szegeden – a Báthory István Középiskolai Történelmi Tanulmányi Verseny kísérőrendezvényeként — a „Tavaszi

X