A brazil kultúra afrikai gyökerei

A modernkori rabszolgaság kutatása és beillesztése egy-egy gyarmatosító nemzet történelemoktatásába gyakran gerjeszt vitákat. Brazília – mint Portugália egykori legnagyobb gyarmata – számára a rabszolgakereskedelem megindulása és fokozódása több következménnyel járt együtt. A 16. század közepétől 1888-ig mintegy 4,9 millió fekete rabszolgát szállítottak Afrikából a dél-amerikai portugál kolóniára. A rabszolgamunkára épülő gyarmati gazdaság elsősorban a cukornádültetvényeken jelent meg, de az arany és gyémánt késő 17. századi felfedezésével és a kávéfogyasztás 19. századi általános elterjedésével a rabszolgaigény tovább nőtt, így a rabszolga-kereskedelem tartósan jövedelmező és törvényes maradt.

 

Forrás: ipeafro.org.br

A majdnem négy évszázadot felölelő rabszolga-behozatal mostanáig érzékelhető politikai és kulturális hatással bír Brazíliára, amely – Afrikán kívül – a legnagyobb afrikai gyökerű etnikumot tudhatja határai között. Az Afrikából behurcolt rabszolgák, az őslakos indiánok, a portugál és egyéb európai betelepülők kultúrájának kölcsönhatása évszázadokon keresztül alakította az ország kultúrájának ma ismert formáit. Ez a kölcsönhatás különösen a zenében, a táncban, a hitvilágban és a gasztronómiában követhető nyomon.

Zene és tánc

Brazíliára gondolva minden bizonnyal sokaknak egyből a világ egyik leglátványosabb eseménye, a méltán híres riói karnevál és a szamba jut eszükbe. A brazil tánc- és zenekultúra ütemességének és dallamosságának gyökerei mind Afrikáig nyúlnak vissza. Az óceán túloldalára hurcolt fekete rabszolgákon úrrá lett a banzo érzése. A bantu eredetű szó azt a reményvesztett szomorúságot és lelki fájdalmat jelöli, amelyet a hitviláguktól és hagyományaiktól részben megfosztott, kultúrájukból és társadalmukból kiszakított rabszolgák éreztek. A kényszerűen új otthonukká tett földrészen közösségként megélt fájdalom, a hazatérés lehetőségének hiánya a zenében és a hiedelemvilágban kerültek kifejezésre.

 

A zenéhez természetes kísérőként társul a tánc, amelynek afrikai ritmusai a szamba mellett több országszerte ismert és elterjedt táncban is visszaköszönnek (pl. maracatu, congada, cavalhada és mocambique). Minden zenestílushoz sajátos táncmozgás alakult ki, amelyek közül a leginkább történelmi keretbe helyezhető capoeirába nyújtunk betekintést.

Az elnyomással szembeni jelképes küzdelmet megtestesítő capoeira nemcsak tánc, de egyben játék, küzdelem és életstílus is. A zendülést elkerülendő a rabszolgák számára tiltva volt bármiféle harccal kapcsolatos tevékenység. A tilalmat ravasz módon kijátszva, gazdáik orra előtt a harcművészeti elemeket az összetett és finoman egymásba olvadó, folyamatos „táncmozdulatokba” rejtették. A rabszolgaság eltörlésével a capoeira számottevő változáson ment keresztül gyakorlataiban, felépítésében és oktatásában, napjainkra az egyik elismert nemzeti sporttá vált Brazíliában.

 

                                                                                  Capoeira

A táncjáték egy körön (roda) belül veszi kezdetét, amelyben két capoeirista gyors, összefüggő akrobatikus és harcművészeti mozdulatokat végez. Kettőjük játékát egy hatfős zenekar kíséri, a capoeiristák énekükkel csatlakoznak be a zenébe, vagy az egyikük által megkezdett dalba. A kórussá fejlődő énekek a capoeira történetéről és híres mesterekről anekdotáznak.

 

Forrás: afreaka.com.br

Hitvilág

Afrika hitvilágának sokszínűsége a brazíliai vallásokban is tetten érhető. Az őslakos indiánokat és az afrikai fekete rabszolgákat megkeresztelték és a katolikus hit követésére kényszerítették a gyarmati időszakban. A legtöbb esetben ez az áttérés hosszú ideig felületes maradt, az erdők mélyén, később pedig a szökött rabszolgák által alapított településeken, a quilombosokban, továbbra is saját ősi hitüket gyakorolták.

 

Forrás: afreaka.com.br

Afrikában a szertartások családokhoz kötődtek, így egy-egy különleges és egyedi rítus örökösévé váltak a leszármazottak. Brazíliába érkezve az afrikai családi-törzsi vallási és társadalmi keretek felbomlottak, viszont a magukkal hozott és megőrzött különböző szertartások, vallási hiedelmek és kultúrák Dél-Amerikában lassan egybeolvadtak. Mivel a katolikuson kívül az összes többi vallás gyakorlása tiltott volt és a kultuszok gyakorlását büntették is, az afrikai feketék hitviláguk elemeit beépítették a katolicizmusba. Például az afrikai vallási hagyományok megőrzése érdekében az afrikai szellemeket, az orixákat egy-egy katolikus szenttel azonosították.

 

Az afrikai-brazil vallások kutatása teljesen új területét képezi a vallástörténetnek. Az északnyugati candomblé, valamint a Rio környéki umbanda hagyományosan a legelterjedtebb Brazíliában. Mindkettő afrikai hitelemeket ötvöz a katolikus hittel, és a szabad ég alatt, a parton mutat be felajánlást az orixáknak. A legnagyobb áldozat, Yemanjá, az anyaszellem ünnepe (Festa de Yemanjá) érdekes módon nem kapcsolódik a kereszténységhez. Yemanjá ünnepén, február 2-án virággal és egyéb felajánlásokkal megrakott csónakokat bocsátanak vízre. Hitük szerint ezek a szabadon engedett csónakok Yemanjé birodalmába, azaz az óceánhoz jutnak el.

 

                                                                        Yemanjá ünnepe

Gasztronómia

Az afrikai hatás újabb kézzel fogható adalékát képezik Brazíliában az ételek. Széles választékával, fogásaival – mint például a vatapá, acarajé. cárúra, mungunyá, srapatel, bala de coco, cocada – a brazil gasztronómia világszerte elismerést vált ki. A legnépszerűbb az egykori rabszolganegyedekben főzött feijoada, amely napjaink Brazíliájában társadalmi rétegtől függetlenül gyakran fogyasztott étel. Egykoron a rabszolgák húshoz csupán maradék vagy felhasználatlan darabok formájában jutottak. Ezeket a részeket – mint például a disznóláb és a disznófül – gazdáik nem fogyasztották el, a rabszolgák viszont vörösbabbal együtt óriási üstökben kifőzték, majd főtt rizzsel vagy fonnyasztott/sült káposztával fogyasztották őket.

 

Forrás: ravhost.wordpress.com

Az afrikai eredetű vallási és kulturális hagyományok követése, nyilvános kinyilatkoztatása az újkor idején még tiltva volt. Mindezeket hosszú időn keresztül az elmaradottsággal azonosították, de a 20. században kibontakozó brazil nacionalizmus identitáskeresése felkarolta őket, így az afrikai örökség mára nemcsak elfogadottá vált, de elemei tartósan és láthatóan be is épültek a brazil kultúrába, valamint az ünnep- és hétköznapokba.

 

Cristina Tóth-Piller

Külső hivatkozások:

Feijoada (Brazilian Black Bean Stew)

Cultura afro-brasileira se manifesta na música, religião e culinária

Instituto de Pesquisas e Estudos Afro Brasileiros

The History of Capoeira

 A Brief Overview of Umbanda and Candomblé

 

Kapcsolódó cikkek:

Az öt karikától a színes tacskóig - olimpiai jelképek nyomában

A Kolumbusz-nap története​

Az indiai teafogyasztás tradíciója

ANZAC Day: Az ausztrál nemzeti ünnep

Bollywood az Amerikai Egyesült Államokban: Az indiai bevándorlók kultúrája és szerepe az amerikai társadalomban

A német gyarmatosítás és a népirtások története – interjú Jürgen Zimmererrel

Rovatok: