Assziriológusként az ELTE BTK szolgálatában – interjú Dezső Tamással

Dezső Tamás egész életét az ELTE Bölcsészettudományi Karának szentelte. Hallgatóként, oktatóként majd kari vezetőként az egyetemet valamennyi aspektusából megismerte, miközben folyamatosan végezte ókortudományi kutatásait. Az ELTE BTK dékánjával, az Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék habilitált egyetemi docensével Szőts Zoltán Oszkár beszélgetett.

 

Újkor.hu: Hogyan kezdett el annak idején a történelem iránt érdeklődni, illetve hogyan találta meg szűkebben vett szakterületét, az assziriológiát?

Dezső Tamás: Százhalombattán nőttem fel, amelynek területén egykor római település, Matrica feküdt. Gyerekkoromban gyakran jártam le a Duna partjára, ahol rendszeresen találtam régi érméket. Elkezdtem ezeket gyűjteni, majd ez a foglalatosság valósággal a szenvedélyemmé vált, így kezdtem érdeklődni a régészet iránt. Magával a történelemmel, mint mindenki más, ötödik osztályban kezdtem foglalkozni és nagyon megszerettem. Humán érdeklődésem ellenére biológia szakos gimnáziumba mentem, mivel csak ott lehetett angolul tanulni. Középiskolai tanulmányaim végén történelem-magyar szakra felvételiztem, majd egy éves katonai szolgálat után 1982-ben kezdtem az egyetemet. Óriási élmény volt beiratkozni a Bölcsészkarra, itt szocializálódni és csak olyan tárgyakat tanulni, amelyek valóban érdekeltek, méghozzá elsőrangú tudósoktól. Első félévben ókortörténeti előadásokat vettem fel: klasszika-filológiát Hahn Istvánnál és ókori Keletet Komoróczy Gézánál. Akkoriban szögelték ki az Assziriológiai Tanszéki Szakcsoport feliratot a Kar Pesti Barnabás utcai épületében, alapozó képzést indítva az érdeklődő hallgatóknak. Jelentkeztem, majd felvettem szakként a régészettel együtt, a magyart és a történelmet pedig leadtam.

Milyen volt egyetemistának lenni a ’80-as években?

A mai ezerötszáz-ezernyolcszáz fős évfolyamokkal szemben mi összesen száznyolcvanan voltunk. Így hatványozottabban érvényesült a minőségi oktatás, valósággal úgy éreztük, hogy beszabadultunk a tudomány világába. Ezt még megfűszerezte a magyar társadalom belső erjedését jól detektáló, leképező és közvetítő ellenzéki közeg. A Bölcsészkar lényegében a magyar ellenzékiség egyik fellegvára volt. Komoróczy Géza jellegzetes képviselője volt ennek, de másokat is említhetnék. Pénteken délután 3-kor, azaz rendes időpontjában tartott egy előadást Jeremiás, a független értelmiségi címmel. A terem csurig volt, és talán mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem adódik önmagától, hogy pénteken ilyenkor teltház legyen egy órán. Rengeteg áthallásos mondata volt, amelyeket Jeremiásba csomagolt kiváló módon. De elsősorban nem az ellenzékiség miatt mélyültem el Professzor úr vezetésével az assziriológiában, hanem azért, mert rendkívül érdekelt ez a terület.

Egyetemi tanulmányai után azonnal sikerült tudományos pályára lépnie?

Igen. Miután mindkét szakomon végeztem 1988-89-ben, megkaptam a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíját, amely a mai PhD-ösztöndíjnak felelt meg, a különbség csak az volt, hogy nem az Egyetem, hanem az Akadémia adta. Az első évét Soros-ösztöndíjjal Oxfordban töltöttem, ez rendkívül fontos szakasz volt az életemben. Számos külföldi diáktársat ismertem meg és adott egy máig ható, nemzetközi szemléletmódot. A TMB-ösztöndíj lejártával ledoktoráltam és lehetőséget is kaptam, hogy a BTK-n dolgozhassak.


Forrás: btk.elte.hu

Azóta is itt dolgozik. Nem volt közben egy kitérő sem?

Nem volt soha más állásom, és ha Isten is úgy akarja, nem is lesz. Először adjunktus lett belőlem, aztán 2001-ben docens, 2004-ben dékánhelyettes, majd 2006-ban dékán. Mivel az egész életemet itt töltöttem, teljességgel sajátomnak érzem az ELTE Bölcsészettudományi Karát és mindazt, amit képvisel. Ez elmondható az itt oktató kollégák túlnyomó részéről is.

Mit jelent Önnek, hogy hallgató kora óta itt van a Karon?

A Karon olyan kollégák dolgoznak, akik ambiciózusak, nyomot akarnak hagyni maguk után. Úgy érzik, van küldetésük és erre nevelik a diákokat is. Azt adják át nekik, hogy tegyenek a közösségért, tanuljanak és bármi lehet belőlük. Az ELTE BTK-nak mindig volt egy küldetése, mindig komoly embereket adott az országnak. Ez az a múlt, amely megkülönböztet minket más egyetemektől, ez az, amit meg kell értenie minden hallgatónak. Ennek a tudatosításáért elég sokat tettem, azt hiszem. De hangsúlyozni kell, hogy ennek a múltnak sokkal nagyobb a felelősség-, mint a dicsőségoldala. Ezt kell végigélni hallgatóként, doktoranduszként, oktatóként, vezetőként, hogy aki ide belépett, itt tanulhatott, magába szívta ennek a légkörét, annak a felelősség is rákerül a vállára. Mindig azt vártam az egyetemtől, hogy olyan embereket képezzen, akik ezt átérzik.

Fontosnak tartja, hogy úgy lett dékán, hogy itt tanult, majd mindig is itt dolgozott?

Megadatott a lehetőség, hogy minden oldalról megnézzem a Kar működését. Hallgatóként, oktatóként, vezetőként egyaránt megtapasztaltam az itteni létet. Olvastam valahol ­– lehet, hogy nincs így –, hogy a hálózati menedzserképzésben van egy aktus, amit a zen buddhistáktól vettek át. Ennek az a lényege, hogy van egy futballpálya méretű stadion nézőtérrel. A pályán sziklák vannak szétszórva és a képzés részeként ezeket kell nézni órákon keresztül. Következő nap a nézőtér egy másik pontjáról ugyanezt kell tenni, aztán körbe kell menni a stadionon fokozatosan. A végén rádöbbennek a résztvevők, hogy ugyanazok a sziklák mindig máshogy néznek ki, minden a nézőponttól függ. Mindig más oldalát látjuk a történetnek. Ehhez kellett a diákságtól a dékánságig eljutni, hogy mindig máshogy nézzük a sziklákat és mindig más hangsúlyok kerüljenek előtérbe. Ahhoz, hogy jó vezető legyen az ember, ismernie kell mind hallgatói, mind oktatói oldalról a Kar működését.

Dékáni feladatai mellett Ön folyamatosan kutat. Hogyan látja, hogy az assziriológia az utóbbi harminc évben milyen változáson ment át, illetve milyen lehetőségei vannak egy assziriológia iránt érdeklődőnek ma?

Két oldalról közelíteném meg. A tudomány a maga valóságában, és a tudomány a környezeti kötöttségeivel. Tudományosan nézve: a mi tudományunk a Közel-Kelettel foglalkozik, amely az emberiség bölcsője. Itt jöttek létre az első városok, itt kutathatók a gazdálkodás kezdetei. Az írott források megjelenésével pedig az emberi emlékezet olyan ősi bugyraiba tudunk beletekinteni, amelyre máshol nincs a világon lehetőség. Ekkor alakultak ki az első birodalmak is, amelyeknek kutatásával hadtörténészként foglalkozom. A másik aspektus, hogy minden ezzel kapcsolatos tudományos munkának van egy sajátos akusztikája a jelenkori események miatt, hiszen az Asszír Birodalom számos mai állam területére kiterjedt. Ha az ember ki akar menni ásatást végezni, akkor tisztában kell lennie az aktualitásokkal. Ezért szerveztem előadást az Iszlám Állam jelenségről vagy mentem ki a frontra, amikor Kurdisztánban kutattam nemrég. Persze ez nem része a szorosan vett assziriológinak, de ad absurdum, erről is beszélek, ha hívnak ebben az ügyben. Ezeknek a szerepléseknek azért nem örülök, mert annak kapcsán kell beszélnem, hogy milliók élnek életveszélyben, válhatnak hontalanná azon a területen. Aki az Európán kívüli világgal foglalkozik, annak ezzel is szembe kell néznie. Olyan információk birtokában vagyunk, amelyekkel mások nem rendelkeznek. Kötelességünk is a felmerülő kérdéseket megválaszolni, megadva a releváns információkat a magyar társadalom számára. Ez a bölcsészettudomány egyik legfontosabb társadalmi haszna.


Forrás: Az ELTE BTK Facebook-oldala

Ha az ember új eredményt akar hozni, akkor feltétlenül szükséges ásatásra járnia? Rengeteg forrást adnak ki, azoknak a feldolgozása nem lehet elegendő?

Az általam kutatott, azaz az újasszír kor forrásanyaga demokratizálódott azzal, hogy a nagy nemzetközi kutatóprojektek a forrásokat mind kiadták bilingvis változatban, azaz akkádul és angol fordításban. Amíg ezek nem voltak kiadva, mindenki tudósnak számított, aki bármilyen szöveget elolvasott. Most mondhatom akár egy elsőéves hallgatónak is, hogy itt van az összes forrás a kötetekben, szépen olvassa el az egészet angolul. Ezekhez a szövegekhez sokan hozzá is férnek így. Kialakult egy belátható korpusz, amiből még évtizedekig lehet majd új információkat kiszedni és diákok tömegei foglalkoznak ezzel világszerte. Új anyagot találni viszont csak az ásatáson lehet. Nem azt mondom, hogy tömegével fognak új ékírásos táblák előkerülni, hanem azt, hogy a régészet legalább annyi információt szolgáltat, mint az írásos források.  Ki kell menni tehát a terepre, ha az ember újabb és újabb dolgokat akar feltárni, valóban új felfedezéseket akar tenni. Kutatási eredményeimet egy hat kötetesre tervezett angol nyelvű könyvsorozatban adom közre. Két kötet jelent meg eddig, nyár elején jön a harmadik. Szeretném az asszír hadtörténet valamennyi aspektusát bemutatni a hadtáptól a fegyverzetig.


Forrás: btk.elte.hu

Dékán úr nagyrészt angolul publikál. Magyar nyelven nem akkora az érdeklődés?

Magyarországon összesen nyolc-tíz aktív assziriológus van, ezért nagyobb összefoglaló munkákat és szoros értelemben vett szakcikkeket a tudománymetria szempontjából nem érdemes magyarul írni. Ha a saját munkáimat nézem, nagyságrendekkel több külföldi hivatkozás van a tanulmányaimra, mint magyar. Az Academia.edun régóta regisztrált tag vagyok, ide feltöltöttem az említett két könyvem pdf-jét, amelyeket több, mint ezren töltöttek le eddig. Szeretnék majd egy magyar nyelvű kötetet is közreadni, amely a hat angol nyelvű munka esszenciája lesz, főként az általános hadtörténet iránt érdeklődőknek. Nagyon fontosnak tartom az egyetemen tartott magyar nyelvű előadásaimat is, melyeknek során minden évben ismertethetem a tudományos eredményeket közvetlenül a történész, régész, assziriológus hallgatókkal.


Forrás: btk.elte.hu

Miért tartja ennyire fontosnak az oktatómunkát?

Az assziriológiának van egy olyan aspektusa, ami nagyon sokat tud mondani a történészeknek a módszertan tekintetében. Az elsőéves történész hallgatók rögtön ezzel kezdenek. Amikor bejönnek a Bölcsészkarra, segítenünk kell nekik lebontani azt a történelemszemléletet, amelyet gimnáziumban építettek fel, és újat építeni helyette, amely elkíséri őket jórészt életük végéig. Ez óriási felelősség, hiszen élményszintű meghatározó szerepe van az első évnek. A Bölcsészkaron a történelemoktatás abban különbözik jelentősen a világ sok egyetemétől, hogy itt szaktanszékek állnak a rendelkezésre, az őskori régészettől az assziriológián és egyiptológián át egészen a jelenkorig, felölelve a teljes spektrumot. Nemrég ünnepeltük a századik évfordulóját, hogy a Kari Tanács 1910-ben létrehozta a Keleti Népek Ókori Története Tanszékét, az assziriológia és az egyiptológia ősét, a munka azóta is folyamatos.

Milyen tervei vannak még Dékán úrnak?

Professzorság, akadémiai doktori cím megszerzése, ásatások vezetése, az előbb említett könyvek megírása. Ez hosszabb folyamat lesz, mint eredetileg terveztem, mert a dékánság sok időt és energiát felemészt, de ezeket a célokat régóta kitűztem magam elé.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

A Digitális Legendárium munkacsoport Griffsider című podcast-sorozatának 12. adásában Bayer Árpád Kerekes Miklós asszirológussal, az Isztambuli Egyetem ókortörténész doktoranduszával beszélgetett
Támogasson minket