ANZAC Day: Az ausztrál nemzeti ünnep

2015. április 25-én volt a századik évfordulója az ANZAC napjának. Pontosan 100 évvel ezelőtt érkezett Gallipoliba az ausztrál és az új-zélandi hadsereg az első világháborúban. Mai napig fontos emléknek tartja a két nemzet, mivel ez volt az első nagy hadművelet a két ország történetében. Bár sokan vesztették életüket a harcokban, és a hadicélt sem sikerült teljesíteni, ennek ellenére a gallipoli hadművelet fontos szerepet tölt be a két ország nemzeti identitásában.

Az ünnep kialakulásának története

Az ANZAC szó az Australian and New Zealand Army Corps (Ausztrál és Új-Zélandi Hadsereg) kezdőbetűinek összevonásával keletkezett. Az első világháború kitörésekor Ausztrália fiatal ország volt, amely csak tizenhárom éve nyerte el függetlenségét és alakult szövetségi állammá. Az új szövetségi kormány igyekezett megalapozni az ország hírnevét a világban. Amikor Nagy-Britannia hadat üzent 1914 augusztusában, Ausztrália is hadba lépett a Commonwealth oldalán, és 1915-ben az ország katonái részt vettek a Gallipoli-félsziget elfoglalását célzó akcióban. Az ausztrál és az új-zélandi alakulatok nem voltak eléggé felkészülve a hadjáratra, a támadás elakadt. Nyolc szörnyű hónap lövészárokharcát követően az ANZAC-ot 1915 végén kivonták. Addigra több mint 8000 ausztrál katona vesztette életét, a hadművelet mindkét oldalon súlyos veszteségekkel, nehézségekkel és szenvedéssel járt.

1916. április 25-én került sor első alkalommal az ANZAC nap megünneplésére, azóta április 25-e ausztrál nemzeti ünnepnek számít, amikor különböző szertartásokra és megemlékezésekre kerül sor Ausztráliában. Az első ANZAC napon felvonulásokat tartottak Ausztrália szerte. Sydney-ben a Gallipoliban megsebesült katonákat és ápolónőket szállító autókonvojok vezették fel a felvonulást. Ezzel párhuzamosan Londonban is megemlékezésre került sor, ahol több mint 2000 ausztrál és új-zélandi katona vonult végig az utcákon. Egy korabeli londoni napilap főcímében „Gallipoli lovagjaiként” üdvözölte a megemlékezőket.

Az 1920-as évekre az ANZAC nap ausztrál nemzeti ünneppé avanzsált, amelyen a háborúban elesett több mint 60,000 ausztrál katonáról tartanak megemlékezést. 1927-ben már a szövetségi ország minden állama megemlékezett valamilyen formában Ausztrália háborús áldozatairól.

Az ANZAC Day napjainkban

A 1930-as években kialakult rituálék napjainkban is szerves részét képezik az ünnepnek. A hajnali virrasztás, a felvonulások, az emlékmű-koszorúzások, a különböző összejövetelek, és az ún. ‘2-up’ játék mára elválaszthatatlan elemeivé váltak az ANZAC nap köré épült emlékezetkultúrának.

A nemzeti ünnephez kapcsolódó egyik legnépszerűbb hagyományos játék az ún. „2-up”. Eredete az 1850-es évekig nyúlik vissza, az első világháborúra pedig az ausztrál katonák megszokott játékává vált. Az emléknap így az egyetlen olyan nap az évben, amikor Ausztráliában a szerencsejátékot az arra kijelölt helyeken kívül is engedélyezik. A játék során kijelölnek egy „dobót”, aki két érmét dob fel egyszerre a levegőbe. A játékosok ekkor fogadnak, hogy az érmék melyik oldalukra esnek le. A játékban való részvétel feltétele a tizennyolcadik életév betöltése, ezen kívül a nyereséget muszáj jótékony célra adományozni.

Az ünnepi szokás részévé vált az „Anzac biscuit” nevű édes és ízletes keksz elkészítése. A keksz az ANZAC katonái által kenyér helyett fogyasztott készítményt jelképezi, de jellege ma már távol áll az eredetitől. A tartósságra nagy szükség volt a háború idején, ezért az eredeti recept egy rendkívül kemény, száraz kekszszerűséget eredményezett, amit a korabeli katonák „golyófogónak” neveztek. Arról, hogy ausztrál vagy új-zélandi receptről van-e szó, eltérőek a vélemények, de az biztos, hogy az ausztrálok napjainkban is büszkén fogyasztják a mai, finomabb változatot.

Az ünnep hagyományos szimbólumai közé tartozik a Gallipoliban elterjedt rozmaring. A rozmaringszál kitűzése napjainkban is népszerű szokás. A tradíció szerint pipacsvirágból készült koszorúkat helyeznek el az emlékhelyeknél és becsülettábláknál. Tiszteletből a háborúban elhunyt rokonok neve mellé a családtagok egy-egy szál pipacsvirágot tesznek. Az első világháború katonai folklórjában a pipacs élénk piros színe a bajtársak vérével áztatott földet szimbolizálta. A Nagy Háború óta a pipacsnak ez a „véráldozat” jelentése megmaradt. A pipacs további jelentőségét az adja, hogy az első növények között virágzott ki tavasszal, 1915 áprilisában, amikor az ANZAC csapatok a később tragikus események színterévé vált Gallipoliba érkeztek.

A  gallipoli partraszállás eredeti hajnali kezdőpontja miatt a nemzeti ünnep hajnali virrasztással veszi kezdetét. Az emlékező szertartások kezdetben egyszerűek voltak: a hajnalhasadás előtt összegyűltek két perc csenddel emlékeztek, a szertartás végét pedig kürtszó jelezte. Mivel az utóbbi időben egyre több család és fiatal vesz részt ezeken a hajnali megemlékezéseken, mára a himnuszok, a felolvasások, a dudajáték és a kegyeletadó sortüzek is az ünnep részévé váltak. Az ünnepnap során egykori katonák vonulnak fel a nagyobb és néhány kisebb városban is. A hivatalos állami ünnepség keretében országszerte különböző programokra kerül sor a háborús emlékműveknél.

Az ANZAC keksz receptje:

Hozzávalók:

• 1 csésze zabpehely

• 1 csésze átszitált sima liszt

• 1 csésze finomított cukor

• ¾ csésze kókuszreszelék

• 12.5 dkg vaj

• 1 evőkanál nádcukorból készült szirup

• 1 teáskanál szódabikarbóna

Keverjük össze a száraz hozzávalókat egy tálban. Melegítsük össze a vajat és a szirupot alacsony lángon, amíg a vaj megolvad. Keverjük össze a forró vizet a szódabikarbónával és adjuk hozzá a vajkeverékhez. Keverjük össze a száraz hozzávalókkal. A keverékből golyókat formálunk a kezünkkel, ezeket kikent tepsire helyezzük, laposra nyomjuk, és lassú tűzön (150°) húsz percig sütjük, vagy amíg aranybarna nem lesz. Lazítsuk fel a kekszet, amíg meleg, de hagyjuk kihűlni a tepsin.

A forrás Rowan Ramsey honlapjáról származik.

Külső hivatkozások:

Australian war memorial

Radio Australia 

Australian Army

Ezt olvastad?

Ausztrál és új-zélandi katonák az első világháborús nyugati hadszíntéren

A két brit koronagyarmat, Ausztrália és Új-Zéland a 20. század elején nyerték el a domíniumi státust. A Nagy Háború kitörésekor

X